Tóta W. Árpád: Költségvetés Szodoma után

Szép kis költségvetés amúgy, kár lenne, ha valami történne vele.

A sokat átkozott abszolút mozi műsorra tűzte a filmhíradót: konkrét forintokról szól a közbeszéd. Ahogy az elszámoltatás, az igazságosabb ország ígérete is féléves kigurulás után rugaszkodik el. Nem tudjuk még, elbírják-e a szárnyai, de a tervező szándéka világos. Irány se nagyon van más, csak felfelé.

Míg kultúrában és módszerekben a szélsőjobb felől mozdulunk középre, a közös pénz ügyében a feudalizmus a kiindulópont.

Az a szemérmetlenül perverz újraelosztás, amit Orbán Viktor hagyott örökül. Nincs ennek méltóbb példája, mint a rezsicsökkentés első évtizede: a négyszáz négyzetméteres villák és a magánkastélyok fűtésének támogatása adóból. És ez messze nem volt egyedülálló. Így működött a lakástámogatás is: a szegények pénzéből lett otthona a felső középosztálynak.

Amikor nagy néha leálltak erről vitázni, homályos elképzeléseket rajzoltak arról, hogy tök jó ötlet milliárdosokat további milliárdokkal kitömni, mert ez valamiképpen lecsorog mindenkihez. A végére már világosan látszott, hogy ez az Adriáig csorog le, ahol jachtokká szilárdul, valamint százmilliós hasitasi formájában fityeg díjnyertes nőstények szügyén. De ez amúgy is magyarázkodás volt, nem matek.

Hozzászólások