Szemléletformáló kampányok, speciális krízisközpontok és traumaminimalizálás – mutatjuk, mit hozhat az isztambuli egyezmény ratifikálása

„Kezdeményezzük az Országgyűlésnél az isztambuli egyezmény ratifikációját” – jelentette be Magyar Péter csütörtökön, hozzátéve, hogy eltörlik az esemény utáni tabletta vénykötelességét és módosítják a szívhangrendeletet. „A nők biztonsága és méltósága nem politikai vita tárgya, hanem közös felelősség” – reagált a miniszterelnök bejelentésére a Tisza Párt Női Műhelye, hozzátéve, hogy abban bíznak, az intézkedések hatására a jövőben egyetlen nőnek sem kell magára maradnia, amikor segítségre van szüksége. 

De mi is az az Isztambuli Egyezmény és milyen jelentősége van a lépésnek?

A dokumentum 15 évvel ezelőtt készült, amikor az Európa Tanács úgy ítélte meg, hogy a nőkkel szembeni, illetve a családon belüli erőszak olyannyira általános, hogy célzott fellépést, megelőzést kíván. Az egyezmény összeállításában a Tanács valamennyi tagállamának, így Magyarországnak a képviselői is részt vettek, végül 2011 tavaszára állt össze a végleges szöveg, amit az országoknak lehetőségük volt aláírni. Ezt mostanáig az Európa Tanács 45 tagállama tette meg. 

Az egyezmény gyűjtőfogalomként használja a nők elleni erőszakot, amibe bele tartozik a fizikai, a szexuális és a lelki bántalmazás is, sőt a gazdasági sérelem is. Azokat a bűncselekményeket sorolják ide, amelyeket női mivoltuk miatt követnek el nők ellen. 

Az egyezmény előírja, hogy a nők és a férfiak társadalmi egyenlőségének célját már a politikai intézkedések tervezése során figyelembe kell venni, a jogalkotónak a fennálló egyenlőtlenségekre reagálnia kell. Zéró toleranciát fogalmaz meg az erőszak minden formájával szemben a köz- és magánszférában egyaránt. Kimondja, hogy az áldozatok jogai, védelme, biztonsága és szükségletei minden intézkedés során elsőbbséget élveznek. 

A dokumentum átfogóan mutatja be a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést: az oktatástól a médián át az igazságszolgáltatás különböző szintjeiig számos területen fogalmaz meg ajánlásokat. Éppen emiatt kampányoltak a nőjogi szervezetek a ratifikálás mellett, hiszen úgy látják, Magyarországról hiányzik az egységes szemléletmód, ezért a nőket érő erőszakkal szemben sem biztosít a rendszer elég hatékony védelmet. 

A józsefvárosi önkormányzat "óvóhelye" a családon belüli vagy partnerkapcsolati erőszak áldozatainak

Facebook / Józsefvárosi Önkormányzat

Az egyezmény négy pillérre épül

A megelőzésre, az áldozatok védelmére, az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonására és az integrált szakpolitikákra, ezek mindegyikénél konkrétumokat ír elő. A megelőzés területén például az alábbiakat:  

• az áldozatokkal szoros kapcsolatban álló szakemberek képzése; 
• rendszeres tudatosságnövelő kampányok szervezése; 
• a nemek közötti egyenlőség és az erőszakmentes konfliktusmegoldás témáinak megjelenítése az oktatásban; 
• célzott programok létrehozása a családon belüli, illetve szexuális erőszakot elkövetők számára; 
• szoros együttműködés civil szervezetekkel; 
• a média és a magánszektor bevonása a nemi sztereotípiák felszámolásába.

Az áldozatok védelme érdekében az egyezmény szerint a rendőrségnek lehetősége lenne arra, hogy a családon belüli erőszakot elkövetőt azonnal eltávolítsa otthonából. Az áldozatokat könnyen hozzáférhető információval, megfelelő számú és felszereltségű áldozatsegítő központtal és éjjel-nappal működő segélyhívókkal támogatnák. Ugyancsak előírás az olyan, kifejezetten a nemi erőszak áldozatait segítő krízisközpontok létrehozása, ahol egy helyen érhetők el orvosi, pszichológiai és igazságügyi szolgáltatások. 

Bizonyos cselekményeket önálló büntetőjogi kategóriaként azonosít az Isztambuli Egyezmény, így a ratifikáció során ezeket az államok kötelesek beépíteni. Ide tartozik többek között a lelki és fizikai erőszak, a szexuális erőszak, a zaklatás, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság, a kényszerabortusz és a kényszersterilizálás is. A dokumentum rögzíti, hogy ezek elkövetése esetén nem lehet enyhítő körülmény a vallási meggyőződés. Az eljárásokat az állami szervek kötelesek olyan módon lefolytatni, hogy elkerüljék az áldozatok az újratraumatizálását. 

K. Endre ügyének egy részlete árulkodik arról, hogy milyen kíméletlen tud lenni az igazságszolgáltatás az áldozatokkal

A kegyelemben részesült K. Endre korábban éppen azzal az indokkal fordult a Kúriához, amely sok esetben visszatarthatja a szexuális bűncselekmények áldozatait attól, előálljanak történetükkel: azt kifogásolta, hogy nem volt ott, amikor az áldozatot kihallgatták. Korábban Renner Erika, a lúgos támadás áldozata is panaszkodott arra, hogy a bíróságon megalázó kérdésekre kellett válaszolnia, újra és újra fel kellett idéznie a szörnyűségeket.

Magyarország 2014. március 14-én írta alá az isztambuli egyezményt, néhány hónappal annak hatályba lépése előtt. Jogilag azonban az aláírás még csak annyit jelentett, hogy az állam kifejezte a szándékát, hogy a jövőben kötelezőnek tekinti magára nézve az egyezményben foglaltakat. Ratifikációnak azt a folyamatot nevezzük, amikor a dokumentumban foglalt ajánlások ténylegesen beépülnek egy adott ország jogrendjébe. A 45 aláíró közül már csak hat tagállam – Bulgária, Csehország, Litvánia, Magyarország, Örményország, Szlovákia – maradt, ahol még nem ratifikálták az egyezményt. 

Ezt a lépést a fideszes kétharmad évekig halogatta, 2020 májusában pedig a KDNP három képviselője már egy politikai nyilatkozatban is kampányolt az egyezmény ratifikálása ellen. „Elutasítunk minden olyan külső nyomásgyakorlást, amelynek célja az Országgyűlésre kényszeríteni olyan döntések meghozatalát, amelyek Magyarország érdekeivel és a magyar emberek többségének akaratával ellentétesek” – írták. A korábbi kormánypártok éveken át tartó érvelése szerint ugyanis a magyar jogszabályok alkalmasak voltak arra, hogy megvédjék a bántalmazott nőket. 

Ez az állítás annyiban igaz volt, hogy az egyezmény aláírása óta annak bizonyos elemei bekerültek a magyar jogrendbe. 2012 óta például Magyarországon is önálló büntetőjogi tényállás a kapcsolati erőszak, az elmúlt években pedig országszerte nyíltak áldozatsegítő központok, pontok, jelenleg 27 ilyen működik. Csakhogy, miként arról korábban írtunk, az állami áldozatsegítő központok nem elsősorban a kapcsolati erőszak áldozataira fókuszálnak, nem csak speciálisan képzett emberek dolgoznak ott, és bár biztosítanak jogi és pszichológiai tanácsadást, ezekhez hosszú várólistán át vezet az út.

Mindebből látszik, hogy az Orbán-kormányok bőven nem merítették ki az egyezményben foglalt ajánlásokat. Sőt, sok esetben éppen azokat a civil szervezeteket támadták, amelyek az állami feladatokat átvéve biztosították az áldozatokat segítő, tájékoztató szolgáltatásokat. 

„A családon belüli erőszaknak igenis neme van”

Miért akkora dráma, hogy Magyarország elutasítja az Isztambuli Egyezmény ratifikálását? Vannak gyakorlati következményei annak, hogy csak a kapcsolati erőszak van nevesítve, a nők elleni erőszak nincs? Egyáltalán mi az a „romboló gender-szemlélet”, amire hivatkozva a KDNP nyilatkozatot terjesztett az Országgyűlés elé az egyezmény elutasításáról? Mindent elmagyarázunk a Patent Egyesület jogászával, Spronz Júliával.

A Fidesz egyezményről szóló kommunikációjának másik, talán még fontosabb eleme az volt, hogy az „szélsőbaloldali- és genderideológiát” tartalmaz, illetve támogatja a migrációt. Ugyanezeket az érveket vették elő csütörtökön, amikor a Fidesz és a KDNP képviselői kommentálták Magyar Péter bejelentését. „Ez a szemlélet a teljes társadalomra súlyos veszélyt jelent, különösképpen a védtelenné váló oktatási rendszeren keresztül a gyermekekre” – írta Máthé Zsuzsa. 

A kiszámítható reakciónak Magyar már a bejelentéskor elébe ment: „Egy (...) szenvedő nő nem azt kérdezi, hogy miért szerepel a társadalmi nem kifejezés egy egyezményben. Azt kérdezi, hogy miért nem védi meg őt és a gyermekét az állam az erőszaktól?”. Valóban, a dokumentum – számos más, a témához kapcsolódó kifejezéshez hasonlóan – definiálja a „társadalmi nemet”, de ezen túl nem foglalkozik külön a szexuális és nemi kisebbségekkel. A definíció szerint a társadalmi nem azokat „a társadalmilag kialakult szerepeket, viselkedési formákat, tevékenységeket és jellegzetes tulajdonságokat” jelenti, amelyeket egy adott társadalom a nők és a férfiak tekintetében helyesnek tekint.  

Bejelentésében Magyar Péter azt mondta, már elkészült egy átfogó intézkedéscsomag, ennek része például a távolságtartás szigorítása, az intim felvételekkel való visszaélés önálló bűncselekménnyé nyilvánítása és a szexuális önrendelkezés védelme. Hozzátette azt is, hogy a kapcsolati erőszak áldozatainak különleges bánásmódot biztosítanak a büntetőeljárásokban. További részletek egyelőre nem ismertek, így az sem látszik még, hogy mikorra jelenhet meg minden, az isztambuli egyezményben foglalt javaslat a jogszabályokban. Más tagállamok mintája alapján ez a folyamat legalább 3-4 hónapba telik, a társadalmi érzékenyítés és az ellátórendszer fejlesztése pedig még csak ekkor kezdődik majd meg igazán.