„Minden hájjal megkent költő és próféta” – miért őrültek meg a magyarok Rabindranáth Tagoréért, amikor 100 éve idejött?

A hindu író, költő, festő, zeneszerző, filozófus, szociológus és próféta 1861. május 7-én született bele Kalkuttában egy iszlamizált, fölöttébb előkelő, a legfelsőbb kasztba tartozó brahmin család palotájába. 13 testvére között akadt néhány művész rajta kívül is. Anyja fiatalon meghalt, apja állandóan úton volt, szervezte a maga új vallási irányzatát.

A fiút leginkább a szolgák nevelték, de ez nem vált kárára. Imádott olvasni, messzire elbolyongani. Az iskolai nevelést nem is nagyon tűrte volna.  Ösztönzésből, inspirációból nem volt hiány. Testvérével járt úszni, kirándulni, gyakorolta vele a dzsúdót és a birkózást. Tanult rajzolni, anatómia-, földrajz- és történelemleckéket vett. Irodalmat, matematikát, szanszkrit nyelvet tanult, de legjobban az angolt szerette. Kiváló angol nyelvű próféta lett belőle.

A palotában élénk kulturális élet folyt. A művészet házhoz jött. Több folyóiratnak is ott volt a szerkesztősége. Színházi játékokat, klasszikus nyugati zenét, bengáli zenét is bemutattak a házban. Felvilágosult, művészetkedvelő emberekkel volt Tagore körülvéve. Egyik bátyja tekintélyes filozófus és költő volt, egy másik komponista és drámaíró, egy harmadik pedig regényíró.

Ilyen termékeny talajból nőt ki Tagore átfogó, ötven verseskötetből, 19 regényből, mintegy 40 színdarabból, táncdrámából és 2000 dalból, számos filozófiai és szociológiai tanulmányból álló életműve.

Szintetizálta a klasszikus bengáli lírát a bengáli népköltészettel. Verseinek, dalainak sajátos bengáli ritmusa és a hagyományok szigorú értelmezésétől elszakadó szövege frenetikus hatást ért el.

Ma is igen népszerű a bengáli nyelven olvasók körében. A versek, dalok zenéjét sokan csodálták nyelvtudás nélkül is. Az angol nyersfordításokből készült változatokban szinte teljesen elvész a versek, a dalok művészi ereje.

Tagore minden tekintetben hagyományőrző újító volt. Elfordult a bengáli kultúra merev, klasszikus formáitól, ellenállt a hagyományba beleragadó nyelvészeti kritikáknak. Műveiben a jelenkor politikai és magánéleti kérdéseivel, az emberi szenvedélyekkel, kiváltképp a szerelemmel foglalkozott.

Politikai-filozófiai tekintetben – fiatalkori szenvedelmein túljutva – kifejezetten elítélte a nacionalizmus különböző formáit. A Gandhi-féle békés (vagy nem békés) ellenállással szemben a kulturális együttműködésnek, az egymástól tanulásnak, a keleti és nyugati kultúra összekapcsolásának a híve volt.

Tagore fiatalon

Wikimedia Commons

Ő is elítélte az imperializmust, a gyarmatosítást, a kapitalizmus pénzközpontú világát. Azt hirdette, hogy a nyugati kultúra a rideg, számító ész kultúrája, a keleti pedig a szívé, és a világ csak úgy érhet el egy boldogabb nyugvópontra, ha a nyugati ész és a keleti szív találkozik. Ha megtalálják, megtanulják, elfogadják egymást. A független India pedig csak ezzel a kölcsönös tanulással jöhet létre, nem harcokkal.

Tagore gyakran járt kirándulni, 11 éves korában az apja fölvitte a Himalájába is, de otthona környékére nemigen járhatott ki, mert a palotát a nyomorgók és koldusok világa vette körül.

17 éves koráig tudta megúszni a rendes iskolai tanulmányokat. Apja ügyvédet akart nevelni belőle, és 1878-ban elküldte Angliába jogot tanulni. Egy ideig tanulta, de nem túl sokáig. Sokkal inkább Shakespeare-t és a brit népek énekeit tanulmányozta, később azokat is beépítette a zenei világába.

1880-ban hazatért. Nyugati tapasztalatai meghatározók voltak későbbi művei és politikai felfogása szempontjából. Megalapozták Kelet és Nyugat békés, harmonikus együttélésének eszméjét.

1883-ban feleségül vett egy tízéves /!/, szintén magas társadalmi állású lányt, aki, mielőtt 29 éves korában meghalt volna, szült öt gyermeket. Közülük kettő nem érte meg a felnőttkort.

Az 1890-es évek jelentős részében Tagore egy hatalmas földbirtokot igazgatott. Ez volt a legtermékenyebb korszaka, hatalmas méretű művek születtek ezekben az években.

1901-ben Sántinikétánban (a Béke Lakhelyén) megalapította a saját ásrámját, sipirituális menedékhelyét, ahol reformiskolát nyitott hatalmas könyvtárral. Ekkoriban halt meg felesége és két gyermeke.

Amikor már külföldön is – legalábbis Angliában – számontartották, műveit félreértve és félremagyarázva egy harcos mozgalom szolgálatába állították. Tagorét csaknem perbe is fogták, de tisztázta magát.