Lett volna NER jogászok nélkül?

Melléthei-Barna Márton korábban praktizáló ügyvéd, az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi, valamint Törvényalkotási Bizottságának alelnöke a Válasz Online-on vitaindító jelleggel írt cikket októberben a NER korrupt ügyeiben segédkező jogászok és tanácsadók felelősségéről. Álláspontja szerint a közpénzek magánkézbe játszása során a konstrukciók kidolgozásához, jogi megalapozásához és működtetéséhez ügyvédek, jogtanácsosok, adótanácsadók, könyvvizsgálók és más pénzügyi szakértők közreműködésére is szükség volt. 

Ezek a szakemberek sok esetben pontosan tisztában lehettek azzal, hogy munkájukkal az állam megkárosítását segítik elő, ezért felelősségük az elszámoltatás során sem kerülhető meg.

Melléthei-Barna a jövőbeni visszaélések megelőzésére a közpénzből fizetett ügyvédi és tanácsadói megbízások tartalmának és díjazásának szélesebb körű nyilvánosságát, az ügyvédi irodák beszámolóinak átláthatóságát, valamint az ügyvédi kamarai szabályok szigorítását is sürgette.

Mint a pókháló

A jogászok – és különösen az ügyvédek – felelősségének felméréséhez véleményem szerint elengedhetetlen tudomásul venni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének jellemzőit. Annak a rendszernek a természetét és kiterjedését, amelyben a jogászokkal együtt a teljes magyar társadalom működött cirka 16 éven keresztül. Ezúttal kifejezetten csak egy, a téma szempontjából releváns aspektust emelnék ki: azt, ahogyan ez a rendszer a teljes hazai gazdaságot átszőtte. 

A mai napig sem lehet kettőnél több lépést tenni anélkül, hogy ne botlana az ember valamelyik jól ismert stróman vagy oligarcha érdekeltségébe a legkülönfélébb iparágakban.

Bárki, aki érdemi tétekkel részt kívánt venni a gazdaságban, akár tisztességesek voltak a szándékai, akár nem, szinte borítékolhatóan a rendszerben találta magát. Jobb esetben csak piaci alapú ügyletek mentén, rosszabb esetben korrupcióval is elegyítve – sőt, ha esetleg tehetséggel fel is épített valamit, ami megtetszett a kegyelteknek, azt gyakran ki is tépték a kezéből.