Lagarde idő előtti távozása találgatások sorát nyitotta meg

Franciaországban 2027 tavaszán elnökválasztást tartanak, amelyen a mostani államfő Emmanuel Macron már nem indulhat, így mandátuma májusban lejár. Az Európai Központi Bank elnökének megbízatása eredetileg 2027 októberéig szólt volna, utódjának személyéről így az elnökválasztás után döntenének az EU állam- és kormányfői – köztük Macron utóda.

Ezt a helyzetet változtathatja meg Christine Lagarde azzal, hogy bejelentette: február 7-én távozik a hivatalából. Így az Európai Tanács tagjai kénytelenek lesznek a döntést a francia elnökválasztás elé előrehozni, az európai vezetőknek nem kell megvárniuk, hogy ki foglalja el az Élysée-palotát a következő öt évre. Ez azért is lényeges, mert a felmérésekben a Marine Le Pen vezette radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) bír a legnagyobb támogatottsággal.

A kiválasztási folyamatban a tagállami vezetők közötti politikai egyeztetéseknek komoly szerepük van, Macron így még hivatalban lesz, amikor a döntés megszülethet, és részt vehet az euróövezet egyik legfontosabb tisztségének betöltéséről szóló tárgyalásokon. Reális a feltételezés, hogy egy európai integrációval kritikus francia elnök egészen más álláspontot képviselne.

A Le Monde februárban írt arról, hogy Lagarde korai távozása lehetőséget adhat Macronnak arra, hogy még a francia választás előtt befolyással legyen az utód kiválasztására, és ezzel megelőzze, hogy egy új francia elnök is beleszóljon a folyamatba. A Reuters mai elemzése szintén rámutatott: a döntés időzítése bírálatokat válthat ki, mert

azt a benyomást keltheti, hogy az EKB vezetésének megújításában a monetáris intézmény függetlenségén túl politikai számítások is szerepet játszanak.

Hasonló a helyzet például a 2028–2034-es uniós költségvetés esetében: a tagállamok szeretnék elfogadni a büdzsét még idén, de legkésőbb márciusban. Vagyis a májusi elnökválasztás előtt, így az új francia elnök nem szólhatna bele ebbe a vitába sem.

Lagarde távozásával kapcsolatban egy másik pletyka is tartja magát: hónapok óta lehet hallani arról, hogy beszállhat a francia elnökválasztásba. Ő júliusban erről az Euronewsnak azt mondta:

nem vagyok semminek a jelöltje.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szeretné, ha Európa hangja hallható lenne a francia politikai vitában. Azt is kiemelte, hogy Franciaországnak Európa részeként kell megtalálnia a helyét, és az ország jövője szempontjából meghatározó, milyen irányt vesz a kontinens.

Lagarde szeptember végén már ennél egyértelműbben fogalmazott. A La Croix-nak adott interjúban arra a felvetésre, hogy indulhatna-e az elnöki tisztségért, azt válaszolta:

ez egyáltalán nem lenne jó ötlet.

A 70 éves politikus az elnöki megbízatással járó energiát, erőfeszítést és személyes áldozatokat is említette. Ez nem zárja ki, hogy a francia politikai vitában más módon megszólaljon, de jelenleg nincs alap arra, hogy elnökjelöltségét tényként kezeljük. A Renaissance, Macron pártja már Gabriel Attal korábbi miniszterelnököt nevezte meg saját elnökjelöltjeként, így Lagarde esetleges politikai szerepvállalása a centrista táboron belül is új kérdéseket vetne fel.

Ugyanakkor egy szeptemberi felmérés szerint Lagarde-ról a megkérdezetteknek 44 százaléka volt jó véleménnyel, ez a listán a harmadik helyet jelentette, a negyedik éppen Marine Le Pen volt 43 százalékkal. Ez a felmérés azonban nem arról szólt, hogy ki legyen a következő köztársasági elnök. (Egyébként Michel-Édouard Leclerc üzletember végzett az első helyen.)

Christine Lagarde hosszú utat járt be, mielőtt az euróövezet jegybankjának élére került. 1956-ban született Párizsban, jogot és közgazdasági-pénzügyi tárgyakat tanult, majd nemzetközi ügyvédi karriert épített. 1999 és 2005 között a Baker McKenzie nemzetközi ügyvédi iroda globális vezetésében dolgozott, 2005-ben pedig belépett a francia kormányba. Nicolas Sarkozy elnöksége alatt kereskedelmi miniszter, majd 2007 és 2011 között gazdasági és pénzügyminiszter volt, ő lett az első nő, aki a G7 egyik legnagyobb gazdaságának pénzügyi tárcáját vezette. 2011-ben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójává választották, ezt a tisztséget 2019-ig töltötte be. Ugyanabban az évben vette át az EKB elnöki posztját, első nőként az intézmény történetében.

Christine Lagarde élvezte Emmanuel Macron, illetve a liberális pártcsalád támogatását is, amikor az Európai Központi Bank elnökké választották. Viszont sem a Macron-féle Renaissance, sem pedig a Renew Europe nem bízta meg semmilyen, a párthoz kötődő feladattal.