Hat órán keresztül hallgatták meg Fürcht Pált – Horváth Lóránt fontos részleteket osztott meg

Hat órán keresztül hallgatta meg szerdán a fegyelmi bizottság Fürcht Pál volt főügyészt – közölte Horváth Lóránt ügyvéd, Fürcht jogi képviselője egy csütörtöki sajtótájékoztatón, amiről a Kontroll számolt be. Fürcht védője kiemelte, a vallomáson túl fontos fejlemény, hogy iratanyagokat is láttak, amelyek között három tanúvallomás is szerepelt. Ezeket viszont csak a helyszínen tudták tanulmányozni, viszont alátámasztották Fürcht Pál állításait.

Ezen vallomások közül az egyik Nagy Gábor Bálinté, korábbi legfőbb ügyészé volt, a másik a nyomozó főügyészség vezető ügyészéé, a harmadik pedig a nyomozást folytató ügyészé.

Horváth Lóránt azt is elmondta, hogy a fegyelmi eljárás középpontjában az aranykonvoj-ügy áll, ami – nem kizárólag – Fürcth lemondásához is vezetett. A sajtótájékoztató végén kérdésre elmondta, hogy például a Gundalf-ügy is ide tartozhat, de erről bővebb információkat nem osztott  meg, mivel a fegyelmi eljárásnak az nem része.

Azt is elmondta, hogy a fegyelmi bizottság jövő hét csütörtökön folytatja Fürcht Pál meghallgatását, ahol majd kérdésekre fognak válaszolni.

Horváth ezt követően hosszan ismertette Fürcht Pál szerdai, maratoni vallomását. Ennek fő pontjai közé tartozik, hogy Fürcht állításai szerint az aranykonvoj-ügy nyomozása során a legfőbb ügyészség a teljes iratanyag tanulmányozása nélkül alakította ki a nyomozást meghatározó irányt. Ide tartozik például, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) munkatársai jelen voltak az ukrán pénzszállító elfogásánál, amit jogszerűnek minősítettek.

Fürcht azt is kifogásolta, hogy amikor a nyomozás során felmerült annak a lehetősége, hogy az AH munkatársai kényszervallatást alkalmaztak, akkor azt az instrukciót kapták, hogy „ezzel most nem kell foglalkozni”. Horváth később hozzátette, az AH esetleges szerepének, illetve az általuk elkövetett jogszerűtlenségek vizsgálatának lehetőségét nem zárták ki, csak későbbre halasztották.

Ezzel viszont – Fürcht állítása szerint – a nyomozást is jelentősen befolyásolták. „A nyomozás elve úgy lett alakítva, hogy bizonyos szereplők gyanúsítotti pozíciója ne kerüljön ténylegesen napirendre” – idézte ügyvédje Fürcht szerdai állítását.

A volt főügyész azt is kifogásolta, hogy a legfelsőbb ügyészség szerepének vizsgálata teljesen kimaradt a nyomozásból. Pedig szerinte a legfőbb ügyészség kapcsolatban állhatott a feljelentést készítőkkel, előre tudhatta azt is, hogy az ügyben majd a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) fogja végezni a nyomozást, a tényleges feljelentést pedig később szokatlanul gyorsan továbbították is nekik.

Mindez azért volt problémás, mert így felmerül annak a lehetősége, hogy a legfőbb ügyészség vezetői egyszerre voltak az eseménysor potenciális résztvevői és a nyomozás irányítói is. 

Fürcht azt is állította, hogy a legfőbb ügyészség szerepe mellett a politikai szint érintettségét sem vizsgálhatták, pedig

a nyomozás állása alapján az volt látható, hogy 2026. március 3-án Orbán Viktor miniszterelnök feladatot adott a titkosszolgálatoknak az ukrán pénzszállítók elfogására, majd március 5-én a feljelentés és az ügyészi intézkedés rendkívüli gyorsasággal követte ezt a politikai döntést.

A volt főügyész szerint ez elég alapot adott volna arra, hogy vizsgálják, adott-e az akkori miniszterelnök közvetett vagy közvetlen utasítást, illetve volt-e kapcsolat a politikai vezetés, az AH, a titkosszolgálati vezetés, a NAV és a legfőbb ügyészség között. Azt is vizsgálni kellett volna Fürcht szerint, hogy a büntetőeljárás nem politikai célokat szolgált-e.

A volt főügyész vallomásában arról beszélt, mindez azért maradt el, mert a gyanúsítási folyamat bizonyítási lánca már a politikai szint előtt megszakadt. Álláspontja szerint a legfelsőbb szint a politikai döntés volt, aztán az AH és a titkosszolgálat által koordinált végrehajtás, a legfőbb ügyészség által végzett koordináció majd a nyomozási döntések. Ugyanakkor már az utolsó két láncszemet sem vizsgálták, ami azt jelenti, hogy a politika szintjére sem juthattak el.

Fürcht állítása szerint a legfőbb ügyészség a személyi fókuszt is eltávolította azzal, hogy sürgette Hajdu János volt TEK-vezér és Szathmáry István, az AH ezredesének gyanúsítotti kihallgatását. A korai gyanúsítás Fürcht szerint azzal járt, hogy az érintettek igazmondási kötelezettségét feloldják, ezzel viszont potenciálisan akadályozták a nyomozás további kimenetelét. 

A főügyész álláspontja szerint tehát a nyomozó ügyészség és a legfőbb ügyészség között kialakuló konfliktus középpontja az volt, hogy az előbbi szerv úgy érezte, a nyomozás előre kijelölt irányba halad, az AH és a felsővezetés szerepének vizsgálata pedig elmarad.

Fürcht állításai között szerepelt az is, hogy a vezetői megbeszéléseken formális utasítás nem hangzott el, csak „fülbe súgott üzenetek és a szembeállított retorzóik”. Horváth kiemelte, hogy ezeknek az informális találkozóknak a megtörténtét az általuk látott tanúvallomások is megerősítik.

Az ügyvéd hangsúlyozta, szeretnék bebizonyítani, hogy – a legfőbb ügyészség álláspontjával szemben – nem egyszerű szakmai nézeteltérés vezetett a nyomozó ügyészség és a legfőbb ügyészség közötti feszültséghez, hanem a nyomozás irányaival kapcsolatos ellentétek.

Kifejezetten arra szeretnének rámutatni, hogy azok a szervek, amelyeknek a nyomozás, illetve annak felügyelete lenne a feladata, azok magában az elkövetésben is szerepet játszottak.

Horváth a sajtótájékoztató végén hozzátette, ezek nem pusztán vélemények voltak Fürcht részéről, hanem ezeket dokumentumokkal alátámasztották, illetve indítványozták azoknak a  „házi iratoknak a beszerzését”, amelyek ezeket alátámasztják, bíznak benne, hogy már a jövő hétre ezek rendelkezésre állnak.

Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a fegyelmi eljárás végkifejlete bizonytalan, a legsúlyosabb következmény az lehet, hogy Fürcht elveszti az állását. Hangsúlyzta viszont, hogy – akármennyire is korrekt a fegyelmi bizottság eljárása – a jogalapot ők vitatják, és bíróságon is támadják, ezért fő céljuk az eljárás, illetve a felfüggesztés megszüntetése.

A végén még azt is közölte, hogy terveznek benyújtani egy kérelmet a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalhoz (NVVH), amiben indítványozzák, hogy az aranykonvoj-ügyet is vonják a saját hatáskörükbe.

Elmondta, tisztában vannak vele, hogy elsősorban a közpénzek felhasználása és visszaszerzése a hivatal fő feladata, azonban a hatáskörök között szerepel az is, hogy a „közhatalmi tevékenységgel kapcsolatos” ügyeket is vizsgálhatják, ebbe pedig az aranykonvoj-ügy is beletartozik álláspontjuk szerint.

Emellett kiemelte, mivel a legfőbb ügyészségnek saját magát kéne vizsgálnia – nevesül, hogy jogszerűen jártak-e el a nyomozás kapcsán – ezért az a legjobb, ha ezzel egy külső szervet bíznak meg, amire az NVVH alkalmas lenne.

Fürcht Pál júniusban mondott le a Központi Nyomozó Főügyészség éléről, már akkor is sejteni lehetett, hogy az aranykonvoj-ügytől nem függetlenül. Fürcht ezután a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztályának vezetője volt.

Fürcht később többször tett arra utalást, hogy politikai szintről befolyásolták az ügyészség munkáját, illetve magát az aranykonvoj-ügyet is, ami után fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellene, illetve állásásból is felfüggesztették.

A múlt héten pedig a végrehajtási visszaéléseket feltáró parlamenti vizsgálóbizottság is meghallgatta a volt főügyészt, ahol szintén politikai befolyásról beszélt, erről alábbi cikkünkben olvashat bővebben:

Fürcht Pál: Kaptam a felettesemtől politikailag befolyásolt utasítást – ez történt a volt főügyész „történelmi” meghallgatásán

A korábbi főügyészt „a végrehajtási visszaélésekkel kapcsolatban” kérdezték a parlamenti képviselők. Varga Judit szerinte nem tudott visszaélésekről, de ő mint főügyész a Schadl–Völner-ügyben kapott felülről utasításokat. A vizsgálóbizottság elnöke reméli, hogy a későbbi zárt ülésen többet is megtudhatnak konkrét személyekről.

Nyitóképünkön Fürcht Pál és védője a parlamenti vizsgálóbizottság előtt. Fotó: HVG / Reviczky Zsolt