Brüsszel szerint klímaváltozás ellen már nem elég a kibocsátások csökkentése

Brüsszel szerint Európának nemcsak a felmelegedés mérséklésére kell törekednie, hanem arra is fel kell készülnie, hogy a hőhullámok, az aszályok, az árvizek és az erdőtüzek egyre nagyobb terhet rónak a társadalomra és a gazdaságra.

Európa kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a világ többi része. Ahhoz, hogy valóban ellenállóvá váljunk az éghajlatváltozással szemben, alkalmazkodnunk kell, és folyamatosan tanulnunk kell a tapasztalatainkból. Az éghajlati kockázatok kezelésének európai megközelítésének célja az, hogy előre lássuk, megelőzzük és kezeljük ezeket a kockázatokat – mondta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a keretrendszer bemutatásakor.

A kezdeményezés mögött jelentős emberi és gazdasági veszteségek állnak. A Bizottság háttéranyaga szerint előzetes adatok alapján több mint 35 ezer ember halt meg a hőségnek tulajdonítható okok miatt. A 2022 és 2025 közötti időszakban a klímaváltozás okozta gazdasági károk becsült értéke elérte a 200 milliárd eurót, vagyis évente átlagosan 50 milliárd eurót. A szélsőséges időjárás nemcsak közvetlen károkat okoz: megbéníthatja a közlekedést, megzavarhatja az ellátási láncokat, veszélyeztetheti az energiatermelést és -ellátást, valamint növelheti a közkiadásokat.

A Bizottság ezért a klímaalkalmazkodást nem egyszerűen környezetvédelmi feladatként, hanem a gazdasági ellenálló képesség és az európai versenyképesség egyik feltételeként kezeli. A keretrendszer célja, hogy az éghajlati kockázatokat már a beruházási, infrastruktúra-fejlesztési és szakpolitikai döntések előkészítésekor figyelembe vegyék. Az alkalmazkodás így az energetikától a mezőgazdaságon és a közlekedésen át az egészségügyig számos területet érintene.

A tervek egyik lényeges eleme, hogy a tagállamok egységesebb alapokra helyezzék az éghajlati kockázatok értékelését és az alkalmazkodási intézkedések tervezését. A Bizottság által javasolt klímaellenálló képességi törvény közös felmelegedési pályát határozna meg viszonyítási alapként: a dokumentum 2030-ra 1,5, 2050-re 2, 2100-ra pedig 3 Celsius-fokos globális felmelegedéssel számol az iparosodás előtti szinthez képest. A közös forgatókönyv segítségével a tagállamok összehasonlíthatóbb módon mérhetnék fel a jövőbeli kockázatokat.

A Bizottság egyetlen, összevont stratégiai tervvel egyszerűsítené a különböző tervezési kötelezettségeket. Ez a klímaellenálló képességi törvény, az európai klímatörvény és az uniós irányítási rendelet keretében előírt tervezés összehangolását szolgálná. A közös keret ugyanakkor nem jelentene minden tagállamra azonos intézkedéseket: a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak továbbra is lehetőségük lenne arra, hogy a saját éghajlati kockázataikhoz és körülményeikhez igazítsák a válaszaikat.

Az új megközelítéshez gyakorlati eszközök is társulnak. A tervezett európai éghajlati térkép a különböző területek várható veszélyeinek felmérését segíti, míg más digitális platformok az alkalmazkodási megoldások kiválasztásában és a már kipróbált intézkedések megismerésében nyújtanak támogatást. A Bizottság külön európai hőhullámtervet, klímabiztosítási szövetséget és vízügyi kezdeményezést is előkészít, emellett azonosítaná Európa száz leginkább klímasérülékeny területét.

A gazdasági érvek szintén fontos szerepet kapnak. A Bizottság becslése szerint Európában évente mintegy 70 milliárd eurónyi beruházásra lenne szükség a klímaalkalmazkodás és az ellenálló képesség erősítéséhez. A háttéranyag úgy számol, hogy az alkalmazkodási beruházások megtérülése az elkerült károk révén a befektetett összeg tízszeresét is meghaladhatja. A klímavédelmi technológiák fejlesztése egyúttal ipari lehetőséget is jelenthet: a globális klímaalkalmazkodási megoldások éves piacának bevételei a becslés szerint 2050-re elérhetik a 3,5 ezer milliárd eurót.

A Bizottság most ismertetett kezdeményezése a további jogalkotás és végrehajtás alapját teremti meg, az európai klímaellenálló képességről szóló uniós stratégiai tervet pedig 2028-ra ígérik.