A Z generáció vette át a vezetést a műtárgypiacon

A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.

Az október végi Art Basel Paris megnyitása előtt néhány nappal tették közzé Clare McAndrew műpiaci közgazdász immár ötödik alkalommal elkészített elemzését, amely 3100, jelentős műtárgyvásárlási büdzsével rendelkező gyűjtő körében végzett felmérés eredményeit összegzi. (McAndrew nevéhez fűződik a globális műtárgypiac éves alakulását átfogóan bemutató, ugyancsak az Art Basel és az UBS megbízásából készülő éves jelentés is.) A felmérés öt kontinens tíz, a műgyűjtésben élenjáró országára terjedt ki: Ausztráliára, Brazíliára, az Egyesült Királyságra, Franciaországra, Japánra, Kínára – Hongkongot külön kezelve –, Németországra, Szingapúrra és az Egyesült Államokra.

Lehet persze fanyalogni azon, hogy miért kizárólag a HNWI (High-Net-Worth Individuals) kategóriába tartozó, vagyis a legtehetősebb gyűjtőket kérték fel a válaszadásra. Tény azonban, hogy a műkereskedelem és a műgyűjtés világában rendkívül erős a koncentráció: a trendeket nagyrészt egy viszonylag szűk kör alakítja. Ez a megállapítás egyaránt igaz a műkereskedőkre, a gyűjtőkre, sőt még a művészekre is. Egy szélesebb körű, a szerényebb akvizíciós büdzsével rendelkező gyűjtőkre is kiterjedő felmérés természetesen árnyalhatná a képet, a mostani elemzés főbb megállapításait azonban aligha kérdőjelezné meg.

Melyik a legaktívabb gyűjtői korosztály?

A jelentés talán legizgalmasabb, és sokakat vélhetően meglepő megállapítása, hogy a legaktívabb gyűjtői korosztállyá a legfiatalabbak, vagyis a Z generáció tagjai léptek elő. (Ebbe a nemzedékbe leggyakrabban az 1995 után születetteket sorolják.) Sokan ebben annak egyértelmű jelét látják, hogy a következő évekre prognosztizált, példátlan méretű „nagy vagyontranszfer” már megkezdődött. Erre utal az is, hogy a Z generációs gyűjtők 90 százaléka jelezte: gyűjteményében örökölt művek is helyet kaptak, sőt, egyesek kollekciója kizárólag ilyen alkotásokból áll.

Vaszilij Kandinszkij A színes élet című 1907-es festményét a Christie's 2026. október 14-i londoni árverésén egy amerikai műgyűjtő vásárolta meg 31,56 millió fontért

Christie’s Images 2026

Az önmagában nem újdonság, hogy a fiatal gyűjtők egyre aktívabb szereplői a műpiacnak. Azt azonban több elemző egyenesen forradalmi változásként értékeli, hogy 2025 második és 2026 első félévében – a jelentés ezt a tizenkét hónapos időszakot vizsgálja – a Z generáció tagjainak átlagos műtárgyvásárlási kiadásai már minden más korosztályét meghaladták. A vizsgált időszakban a Z generációs gyűjtők 19 százalékkal többet költöttek műtárgyakra, mint egy évvel korábban: átlagos kiadásuk megközelítette a 350 ezer dollárt. Az idősebb nemzedékek körében ez az összeg ennek alig több mint harmada, mintegy 125 ezer dollár volt. Ráadásul minél értékesebb művekről van szó, annál markánsabb a Z generáció fölénye: az egymillió dollárnál drágább egyedi műtárgyak vásárlóinak csaknem a fele ebből a korosztályból került ki.

A gyűjtött műfajok tekintetében nincs lényeges változás: továbbra is a festmények és a szobrok állnak az élen. A Z generáció gyűjtői palettája azonban minden más korosztályénál szélesebb. Kollekcióikban jelentős súllyal szerepelnek az órák, az ékszerek és a luxuscikkek más kategóriái, például a márkás divatcikkek is.

A megkérdezett gyűjtők kollekcióiban kifejezetten magas, 72 százalékos az élő művészek alkotásainak aránya. Ugyanakkor a gyűjtők óvatosabbá válását jelzi, hogy a befutott, úgynevezett blue-chip művészek munkáinak részesedése az elmúlt két évben 25-ről 46 százalékra emelkedett.

Az elemzés érdekes generációs különbségeket tár fel a vásárlási döntések mögött meghúzódó szempontokban is. A fiatalabb gyűjtők számára az árnál és a pénzben kifejezhető értéknél fontosabb a kiszemelt művek különlegessége és ritkasága, valamint az, hogy a megszerzett alkotásokkal megkülönböztethessék magukat másoktól, és kifejezésre juttathassák saját világképüket. Ezzel szemben az idősebb gyűjtők számára nagyobb jelentősége van annak, hogy az alkotót a szakértők egyértelműen elismerjék, és a művész a gyűjtői körökben is széles körű megbecsülésnek örvendjen.

Csökken a vagyon műtárgyakba fektetett része

Figyelmeztető jel, hogy a tehetős gyűjtők vagyonuknak egyre kisebb hányadát fordítják műtárgyakra és más gyűjtői kategóriákra. Ez az arány a 2022-es 24 százalékról mára 15 százalékra csökkent. A visszaesés azonban kevésbé érinti a szupergazdagokat: az 50 millió dollár feletti vagyonnal rendelkezők esetében a műtárgyak és más gyűjtői tételek részesedése a befektetésekből még mindig eléri a 23 százalékot, míg az 5 millió dollárnál kisebb vagyonnal rendelkezők körében alig haladja meg a 12 százalékot.

Barbara Hepworth Szobor színnel (Eos) című 1946-os szobra a művész számára új rekordot jelentő 6,19 millió fontért kelt el a Christie’s 2026. október 21-i londoni árverésén

Christie’s Images 2026

A gyűjtői célú befektetések 33 százaléka képzőművészeti, 22 százaléka pedig iparművészeti alkotások beszerzésére irányult. A fennmaradó 45 százalék számos más kategória között oszlott meg. Ezek közül a régiségek képviselték a legnagyobb hányadot (9%), ezt követték az ékszerek és drágakövek (8%), valamint a dizájntárgyak (6%). Mindezek mellett jelentős értékben kerültek gyűjteményekbe márkás táskák, italok, luxusautók, sportrelikviák és különböző divatcikkek is. A képző- és iparművészeten kívüli kategóriákban a Z generáció képviselői különösen aktívnak bizonyultak: 42 százalékuk legalább két további gyűjtői területen is vásárolt.

A nők nyitottabbak

Az utóbbi időszak tendenciáinak fényében már nem meglepő a jelentés azon megállapítása, hogy a nők egyre nagyobb súllyal vannak jelen a gyűjtők között. Ez különösen a fiatalabb nemzedékekre igaz. A mostani felmérés egyik fontos következtetése, hogy

a női gyűjtők nyitottabbak, és szélesebb műfaji palettáról válogatnak. Szívesebben vásárolnak fiatal és feltörekvő művészektől, valamint a digitális művészet területéről is.

Az sem meglepő, hogy a női gyűjtők kollekcióiban valamivel magasabb a női alkotók aránya: 46%, szemben a férfi gyűjtők gyűjteményeiben mért 43 százalékkal. A női gyűjtők műtárgyvásárlásra fordított kiadásai ugyanakkor még elmaradnak férfi társaikétól, akik inkább a már befutott művészek alkotásait részesítik előnyben.

A fiatal gyűjtők jobban kerülik a nyilvánosságot

A felmérés arra is kitért, hogy a gyűjtők milyen formában és milyen mértékben hajlandók hozzáférhetővé tenni mások számára a birtokukban lévő műtárgyakat. Az eredmény meglepő: a Z generáció tagjai gyűjtőként lényegesen jobban őrzik a magánszférájukat, mint bármelyik másik korosztály képviselői. Bár a gyűjtésben közösségépítő lehetőséget is látnak, kollekciójuk online hozzáférhetőségét erősen korlátozzák, a személyes megtekintést pedig gyakran csak szűk baráti és családi körük számára teszik lehetővé.

Jó hír viszont, hogy műtárgyaik kölcsönzésétől többnyire nem zárkóznak el. Ezt azonban inkább névtelenségbe burkolózva teszik: mindössze 17 százalékuk kéri vagy engedélyezi, hogy nevét feltüntessék a kölcsönadott alkotások mellett.

Hogyan segíti a gyűjtőket a mesterséges intelligencia?

A felmérésből kiderül, hogy a mesterséges intelligencia az élet más területeihez hasonlóan a műgyűjtésben is gyorsan teret nyer. Az AI-t használó gyűjtők aránya a 2024-es 4-ről mára 22 százalékra emelkedett. Meglepő ugyanakkor, hogy az alkalmazásában alig mutatkozik generációs különbség: a Z generáció tagjainak 23 százaléka, az idősebb gyűjtőknek pedig 21 százaléka használja valamilyen formában. Az AI többek között a provenienciakutatásban, az eredetiségvizsgálatban, valamint az eladási és vételár meghatározásában nyújt segítséget.

A felmérés szerint az AI-t alkalmazó gyűjtők többsége nem bízik vakon a technológia „mindenhatóságában”. Mindössze 12 százalékuk támaszkodik kizárólag digitális forrásokra, és csupán 9 százalékuk szorítkozik ezen belül is egyetlen információforrásra. Az MI iránti bizalom ezzel együtt jelentős: a válaszadók kétharmada úgy véli, hogy a technológia alkalmazása a gyűjtés és a vásárlás több területén is új lehetőségeket nyitott meg előtte.

A könnyen hozzáférhető digitális eszközök talán abban is szerepet játszanak, hogy a gyűjtők alaposabban felkészülnek vásárlásaikra. A válaszadók közel háromnegyede alapos előzetes tájékozódás után döntött a beszerzésről, ami 10 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbi arányhoz képest. A Z generáció ezen a téren is élen jár: körükben 80% azok aránya, akik vásárlás előtt alapos kutatómunkát végeznek.

Yayoi Kusama szobra a 2026-os Art Basel Unlimited szekciójában

Az Art Basel jóvoltából

A digitális források térnyerése ugyanakkor nem szorítja háttérbe a szakértői segítség igénybevételét. A vásárlásokat megelőzően a válaszadók jelentős része konzultált aukciósházak szakértőivel (31%), művészeti tanácsadókkal (30%), művészekkel (29%) és/vagy műkereskedőkkel (27%).

A tájékozódás és az információszerzés továbbra is nélkülözhetetlen formája a személyes részvétel a különböző művészeti rendezvényeken. Ezen a téren nem történt érdemi változás, bár a gyűjtők által évente látogatott rendezvények száma az elmúlt három évben valamelyest csökkent: 49-ről 44-re esett vissza. A női gyűjtők összességében 20%-kal több rendezvényen vesznek részt, mint férfi társaik; különösen a galériás kiállításokat és az árveréseket látogatják gyakrabban.

A fő beszerzési forrás továbbra is a galéria

A beszerzési csatornák között csak lassú átrendeződés figyelhető meg: a galériák megőrizték vezető szerepüket. A megkérdezettek 87 százaléka vásárolt az elmúlt évben galériában vagy galéria közreműködésével. A galériás és művészeti vásárokon történő beszerzések továbbra is a vásárlások legnagyobb hányadát teszik ki.

A vásárok különösen a legtehetősebb gyűjtők körében népszerűek: a válaszadók 16 százaléka, az 50 millió dollár feletti vagyonnal rendelkezőknek pedig 27 százaléka jelölte meg őket első számú beszerzési forrásként. Az árveréseken történő vásárlás ezzel szemben kissé visszaszorulóban van. Elsődleges beszerzési forrásként mindössze a válaszadók 10 százaléka említette az aukciósházakat, ami már harmadik éve tartó folyamatos csökkenést jelez.

A napokban zárult az Art Basel Paris idei kiadása

Az Art Basel jóvoltából

Jelentősen nőtt viszont azok aránya, akik közvetlenül a művészektől vásárolnak: az elmúlt tizenkét hónapban már elérte a 69 százalékot, ami több mint kétszerese a 2024-es értéknek. Sokan közvetlenül a műtermekből szereztek be alkotásokat, mások az Instagramon keresztül vásároltak, de számos mű kifejezetten a gyűjtők megrendelésére készült.

A felmérés természetesen a piaci kilátások megítélésére is kitért. A válaszok mérsékelt optimizmusra utalnak. A megkérdezett gyűjtők valamivel több mint fele számít a piac bővülésére a következő fél-egy évben, közel 40 százalékuk stagnálást vár, a visszaeséstől tartók aránya pedig nem éri el a 10 százalékot. Hosszabb, tízéves távlatban már derűlátóbbak a válaszadók: 60 százalékuk a forgalom erősödésére számít.

A számos további érdekes megállapítást tartalmazó teljes elemzés innen díjmentesen letölthető.

Nyitókép: A White Cube standja az idei Art Basel Paris-n