Wim Wenders: Én Pacino szeretnék lenni

Peter Zumthor svájci építész műveiről 3D-s dokumentumfilmet készített Wim Wenders, akitől a világpremier után a velencei filmfesztiválon kérdezhettünk – az épületeken kívül Werner Herzogról, Siri Hustvedtről és James Cameronról, valamint Al Pacinóról és Robert de Niróról.

Egy 2008-as koncertfilm tette kívánatossá az ön számára a 3D-ben rejlő lehetőségeket. Egy évre rá bemutatták az Avatart. James Cameron filmje adta meg a végső lökést?

A U2 koncertfilmje nyitotta fel a szememet. Zseniálisan hülye címe volt: U2 3D. 2007-ben már leadtak belőle egy félórás ízelítőt Cannes-ban, ott láttam. Akkor már vagy húsz éve fontolgattam, hogy filmet kellene forgatnom Pina Bauschról, de mindig hezitáltam. És akkor jött a U2 3D-s filmje, és végre rájöttem, hogyan tudnám megcsinálni a Pina Bausch-filmemet. Eleinte úgy néztem a 3D-re, mint puszta technikára, de ez régen volt, a From Inside Out (Wenders Peter Zumthorról forgatott filmje – a szerk.) immár a tizedik 3D-s munkám, ha a rövidfilmjeimet is ideveszem. Már rég nem a technikát látom benne, hanem a történetmesélési eszközt. És ma már én vagyok az utolsó dinoszauruszok egyike, akik még valódi 3D-vel dolgoznak. James Cameron ezt úgy hívja, „native 3D”. Amikor egyszerre két kamerát használunk. Egyik szem, másik szem.

A legtöbb 3D-s film ma már jóval egyszerűbben, egy kamerával készül, és utólag, számítógéppel alakítják át. Gyűlölöm ezt a módszert, nem tesz jót az agynak, életszerűtlen az egész. Ketten maradtunk, Cameron és én, akik még úgy forgatnak, hogy az nagyjából visszaadja, ahogy a két szem lát.

Meg is beszélték egymás között, Cameron és ön, hogy milyen lehetőségek rejlenek még a 3D-ben?

Amikor az Avatar második részét bemutatták, úgy volt, hogy leülünk hosszabban beszélgetni, ám ebből végül nem lett semmi. Egyetlenegyszer találkoztam csak James Cameronnal, akkor is csak futólag. De jártam a stúdiójában, a szakemberei közül sokakat ismerek. Néhányuk dolgozott az én filmjeimben is, Cameron és én hasonló felszerelést használunk. A beszélgetést azonban sosem pótoltuk be.

Mondanom sem kell, másfajta történetekben utazunk, s míg neki gyorsra kell vágnia a filmjeit, én az ellenkező véglet vagyok. Hiszek abban, hogy a 3D képes meditatív hangulatot is teremteni, ezért nemcsak animációhoz és akciófilmekhez, de dokumentumfilmekhez is passzol. A hollywoodi színészügynökségek félnek a 3D-től, mert túl sok mindent megmutat. A hibákat is felnagyítja. Az ügynökségek féltik a színészeiket, mert

a 3D nem válogat, a színészi hibákat is feltűnővé teszi. A legapróbb sminkmalőrt is. Hollywoodban él az előítélet, hogy a 3D nem a színészek médiuma.

Peter Zumthornál vannak jóval nagyobb nevek is a sztárépítészek világában. Miért pont rá esett a választása?

Hozzászólások