Specialty kávék, nagymama ételei, erős wi-fi.
Mintha visszamentünk volna az időben tíz évet, amikor ez a kombó a menőség netovábbja volt – gondolhatja az, aki ma a Múzeum körúton sétálva észreveszi ezt a kiírást. Pedig valójában több évtizedet, sőt százötven évet robogtunk vissza: a hat év kényszerszünet után szombaton újranyitó Múzeum kávéház új üzemeltetői úgy döntöttek, visszatérnek a hely gyökereihez. Az ötvenes évek végén odabiggyesztett súlyos körcsillároktól, a lambéria sötétbarna festésétől megszabadulva hódítanák vissza azokat, akik régen igazán magukénak érezhették a teret: a diákokat.
Azokat az egyetemistákat, akik így vagy úgy, mindig is a hely törzsvendégeinek számítottak – és akiknek, hozzám hasonlóan az elmúlt évtizedekben sikerült kiábrándulniuk a helyből, mert a múltnál mindig többet számított a ronda vascsillár és egy nem túl kedves felszolgáló.
Anno és most – ezzel a mottóval indítja újra most a kétezres évekre elfáradt helyet az új üzemeltető Eventrend, amely az elmúlt években a budapesti kávéházi és étteremkultúra több legendás szereplőjébe lehet új életet a Gundeltől a New Yorkig, most pedig erős wi-fit és a nagymama ételeit ígéri. De hogy jönnek képbe a diákok?
A nasivasitól a Lotz-freskóig
A kávéháznak otthont adó, a Múzeum körút és a mai Bródy Sándor utca sarkán található ház 1873-ban épült Szkalnitzky Antal tervei szerint neoreneszánsz stílusban, építtetője báró Fechtig Károly volt. A bérház földszintjét eleve vendéglátóhelynek tervezték, és nem is kellett sokat várni, hogy beköltözzön egy kávés.
Lotz Károly freskója védett, akár Fischer Emil csempéi és a fali faburkolat
HVG / Fazekas István
Az L alakú helyen a Hungária szálloda főpincére, Schodl Ádám nyitott kávézót 1876 júniusában, korabeli hirdetése alapján „fáradságot és költséget” nem kímélve. Schodl igen jó helyet talált a kávéháznak: a szomszédban nemcsak a Nemzeti Múzeum működött, hanem az Astoria felé az egyetemi tömb és 1902-ig a szomszédban (a mai Olasz Intézet helyén) az Országgyűlés is. A Múzeum körút pedig már akkor – köszönhetően az egyetemek közelségének – a könyvkereskedők utcájává vált. Nem véletlen, hogy igen vegyes úri közönség gyűlt össze a helyen, amit emlegettek Múzeumként is, de a cégéren a Schodl név szerepelt, a pestiek pedig egyszerűen Sódlinak hívták.
A kávéház merőben más arcát mutatta éjjel és nappal. A Pesti Hírlap 1879-ben a hely nappali, ártatlan és éjszakai, bűnösebb arcát vetette össze. Napközben „csöndes régiségbúvárok, történettudósok, zajos orsz. képviselők és egyetemi hallgatók töltik meg. Az előbbiek sakkoznak és dominóznak, az utóbbiak biliárdoznak” – írta a lap, de nem maradt adós a folytatással sem. Este kilenckor minden megváltozik: a képviselők távoznak, az egyetemisták tovább zajonganak, és „Kocsisok, burgerek, gymnáziumi és reáliskolai tanárok, hivatalnokok stb. érkeznek egymásután. (…) Mindnyájan bemennek a baloldali titkos terembe. Itt ülnek illető helyeiken a vezérek : Metzger, Gyalog, Sándor bácsi s más hírhedt bankárok. Körülöttük seregük a törzskar, vagyis a sápisták hada.” És beindul a hírhedt kártyajáték, a nasivasi.
HVG / Fazekas István
Source: HVG · Gyükeri Mercédesz
At a glance
- Topic
- World
- Country
- 🇭🇺 HU
- Publisher language
- HU
- Added to Allnira