Üres fecsegés vagy a tettek mezeje? A szélsőséges időjárás ellenére alig figyel bárki az idei klímacsúcsra

Az időjárás idei szélsőséges kilengései – borúlátó elemzők szerint – különösen indokolttá teszik a kérdést, vajon mi értelme van az ENSZ égisze alatt tartott éves klíma-csúcstalálkozóknak. A brazíliai Belémben tavaly és az azerbajdzsáni Bakuban két éve tartott konferenciákon nem történt jelentős áttörés a fosszilis energiahordozók mihamarabbi kivezetése ügyében, és a törökországi Antalyában hétfőn kezdődő összejövetelen sem várható nagyszabású megállapodás. Ráadásul a mostani 31. éghajlatvédelmi csúcstalálkozó lesz az első, amikor a konferenciának gyakorlatilag két elnöke lesz – a házigazda Törökország mellett a tárgyalásokat irányító Ausztrália –, miután tavaly csak így sikerült konszenzusos döntést hozni a 2026-os vendéglátó ország kiválasztásáról. Félő, hogy a kettős elnökség csak bonyolítja a diplomáciai munkát és a bürokratikus eljárásokat.

De ez csak a kisebbik gond. Sokkal nagyobb baj, hogy ahogy arra az őszi konferencia előkészítését szolgáló nyári bonni tanácskozás is rámutatott,

hatalmas szakadék tátong a politikai szándék és a klímaválság által igényelt sürgős cselekvés között.

A legfontosabb kérdésekről, így a fosszilis tüzelőanyagok kivezetéséről, a klímafinanszírozásról, az alkalmazkodásról, a klímavédelmi technológiákról, az átláthatóságról és az igazságos átmenetről a német városban közel két héten át folyt intenzív tárgyalások után sem született áttörés.

A pokolian meleg idei nyár után ne tudja meg, mi jön jövőre

Ízelítőt kaphatunk 2027-ben a jövőből: az El Niño miatt olyan meleg lehet, mint majd a 2040-es évek elején.

A figyelem főként arra irányul, hogy a korábbi klímavédelmi vállalásokat cselekvéssé formálják, és meghatározzák azokat a területeket, ahol további lépések szükségesek. Ennek egyik eszköze az első globális leltár (Global Stocktake), amely a három évvel ezelőtt Dubajban tartott konferenciára készült el és azóta kiegészítették. Ez a számadás arról szól, hogy hol tart a világ a párizsi klímakonferencián vállalt kötelezettséghez képest. A francia fővárosban 2015-ben született meg az a fontos elhatározás, hogy a felmelegedés az ipari forradalomtól az évszázad végére nem haladhatja meg a másfél Celsius fokot, de a kettőt semmiképpen sem szabad túllépni.

De már a leltárból is kiderült, hogy a világ elmarad a klímavédelmi tervek végrehajtásában. Mára pedig egyértelművé vált, hogy a Föld elérte – vagy vészesen megközelítette – a másfél Celsius fokos felmelegedést. Tavaly a Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint a Föld 1,44 Celsius fokkal volt melegebb, mint a hosszú távú átlag, és szakértők szerint szinte biztos, hogy az idén a felmelegedés átlépi a másfél fokot. A kedvezőtlen folyamat megállításához azonnali kibocsátáscsökkenésre és a légkörből bizonyos mértékű szén-dioxid-eltávolításra van szükség, és így talán elérhető a „negatív-nettó” emisszió.

Az idei COP31 (Conference of the Parties) másik fontos feladata a bizalomépítés, amit úgy kívánnak elérni, hogy az országok őszintén számot adnak a saját nemzeti terveik végrehajtásáról. Sajnos azonban ennek nem kedvez a jelenlegi világpolitikai helyzet. Hiába a sok figyelmeztető időjárási extremitás – amelyek az új normákká válnak –, a világhatalmi versengések, a háborúk, a megbomlott energiaszállítási láncok, a kereskedelmi viták, az egyre növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek komplex geopolitikai kihívást jelentenek, és rendkívüli módon próbára teszik a multilaterális együttműködést. Márpedig a világ országainak együtt kell fellépnie az éghajlati Armageddon elkerülése érdekében.

Murat Kurum, a COP31 elnöke és Törökország környezetvédelmi, minisztere beszédet mond a COP31 konferenciájának megnyitó ülésén az antalyai Expo Centerben 2026. november 9-én

AFP / Ozan Kose

Éppen a bonni megbeszélések idején erősítették meg a 2-7 évente érkező El Nino időjárási jelenség beköszöntét, ami csak olaj volt a tűzre, azaz erősítette a felmelegedés okozta egyre súlyosabb és kiszámíthatatlanabb éghajlati anomáliákat. A világ a „szélsőséges időjárás veszélyzónájába” ért – fogalmazott szeptember elején António Guiterres ENSZ-főtitkár. „A jelenlegi El Nino a szemünk előtt válik szuperméretűvé” – tette hozzá. A WMO friss adatai szerint a mostani – már Godzillának is nevezett – El Nino a legerősebb lehet az élő emlékezet óta, és a hatását még a jövő év első felében kifejti.

El Niño és Magyarország: mire számíthatunk mi, itt, most?

A felmelegedésre most megint rátesz egy lapáttal a csendes-óceáni eredetű El Niño jelenség, de Magyarországon nem elsősorban erre kell figyelni. Idehaza enélkül is komoly változásokra van szükség, például a mezőgazdaságban vagy a várostervezésben. 

Celeste Saulo, a WMO főtitkára figyelmeztetett, hogy az El Nino hatalmas csapást mér a világ sok közösségére és gazdaságára. Ezért igyekeznek előre jelezni a lehetséges szélsőséges időjárási eseményeket. Mintha a világ az időjárás-változás ismeretlen vizeire ért volna, amit éppen a tengerek hőmérsékletének emelkedése mutat leginkább. A Csendes-óceán középső és keleti trópusi részén a felszíni hőmérséklet szeptember elejére bő 2 Celsius fokkal haladta meg az átlagot, de a havi átlagos értékemelkedés még az idén 4 fok közelébe is érhet. A Csendes-óceán felszíne alatti hőmérséklet-emelkedés még durvább, egyes helyeken több mint 8 Celsius fok az átlag felett.

De máshol is magasabb a víz hője a normálisnál. Így az Indiai-óceán több régiójában, az Atlanti-óceán trópusi részein és Ausztrália partvidéke mentén. Az Európa körüli tengerek rekordmértékben melegedtek, a Földközi-tenger átlaghőmérséklete júliusban 27 Celsius fok volt, egy időjárási bója augusztusban Mallorcánál 33 fokot mért. Az ember okozta klímaváltozást figyelő World Weather Attribution (WWA) tudományos együttműködés elemzése szerint a nyugat-európai tengerek 1,4 fokkal melegebbek az átlagnál.

A tanulmány szerint teljesen átalakulhatnak az ökoszisztémák, ami súlyosan érintheti a part menti közösségek élelmiszer-ellátását és megélhetését, de a belsőbb területekre sem lesz hatástalan, ahogy azt az idei európai hőhullámok is jelezték. Az idén is rekordokat döntenek az európai és dél-kelet-ázsiai erdőtüzek, a hurrikánok és a tájfunok száma nő, az áradások egyre súlyosabb – intő jel volt a himalájai gleccserszakadás okozta villámárvíz a nepáli-tibeti határon –, és a több helyen tartós szárazság, amelytől Magyarország is szenvedett.

A Világgazdasági Fórum (WEF) áprilisban megpróbálta számszerűsíteni az általános globális klímakárokat. Az éghajlatváltozással kapcsolatba hozható katasztrófák csak ebben az évszázadban 3,6 ezermilliárd dollárnyi kárt okoztak, ami több, mint az amerikai GDP tizede. Ezen túl a termőföld romlása, az elsivatagosodás, a szárazság évente közel 880 milliárd dollárnyi kárt jelent, a beporzók pusztulása az éves terméshozamban közel 600 milliárd dollárnyi terményt veszélyeztet. A világ legelőinek akár a fele is leromlott állapotú lehet, ami a globális élelmiszerellátás egyhatodát érintheti, miközben ezek a területek egyúttal hatalmas szén-dioxid-tárolók is.

A globális zöld gazdaság jelenleg 5 ezermilliárd dollár, és 2030-ra elérheti a 7 ezermilliárdot. A természetbarát megoldásokon alapuló vállalkozások világszerte 60 millió embert foglalkoztatnak, és a számuk a felével nőhet az évtized végéig. Ám a zöld átmenet ellenére a WEF szerint a természetromboló beruházások még mindig 30:1 arányban múlják felül a természetet előnyben részesítő befektetéseket.

Az éghajlat változásával változtatnunk kell a beruházásokkal kapcsolatos gondolkodásmódunkon is

„A Bizottság és az EIB csoport rezilienciával és alkalmazkodással kapcsolatos kezdeményezései fontos lépést jelentenek a melegebb környezetre és a szélsőségesebb időjárásra való reagálás terén – de ez még csak a kezdet.” Nadia Calviño, az Európai Beruházási Bank elnöke és Wopke Hoekstra, az Európai Bizottság éghajlat-politikáért, nettó zéró kibocsátásért és tiszta növekedésért felelős biztosának írása.

Antalyában a napirendi pontok között éppen ezért hangsúlyozottan szerepel az energiaátmenet és az elektrifikáció felgyorsítása. A cél, hogy a teljes energiafogyasztásból az áramfelhasználás globálisan a jelenlegi 23-ról 2035-re elérje a 35 százalékot. Főként a szállítás, az ipar és a háztartások minél nagyobb arányú áramalapú energiafogyasztásának ösztönzésével. Az utóbb évek klímakonferenciáin is visszatérő téma volt, hogy a fejlődő országok a korlátozott pénzügyi források, a technológia és a szakértelem hiánya miatt nem tudják végrehajtani a saját éghajlati nemzeti programjukat. Áttörést eddig nem sikerült elérni, a COP31 így az éghajlati szolidaritás terén is fontos próbatétel lesz. Ami egyúttal az igazságos átállás kérdését is alapvetően befolyásolja, márpedig ennek a kérdéskörnek a szervezők jelentős figyelmet akarnak szentelni.

AFP / Ozan Kose

Külön hangsúlyt helyeznek az úgynevezett „riói szinergiák” kihasználására. A brazíliai Rio de Janeiro-ban 1992-ben tartott klímacsúcson elfogadott három – a klímaváltozásról, a biodiverzitásról és az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló – konvenció együttes figyelembevételét erősítenék, mivel szakértők szerint az integrált megoldások jóval hatékonyabbak. Ám ez a szemlélet is a szorosabb nemzetközi együttműködésen alapul, így az antalyai klíma-csúcstalálkozó legnagyobb kérdése, hogy a mégoly ambiciózus nyilatkozatokat ezúttal is csak korlátozott cselekvés követi, vagy lesz-e áttörés a globális éghajlati együttműködés terén.