Trump nem fogja megmenteni Ukrajnát, de sokkal rosszabb lehet Le Pen árulása

Az Eurázsia Központ washingtoni kockázatelemző európai igazgatója arra szólítja fel az Európai Unió vezetőit, hogy sürgősen tegyék meg az ellenintézkedéseket, mert ha Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés szélsőjobbos szervezet vezetője lesz jövőre a francia elnök, ő elvághatja a pénzügyi köldökzsinórt Kijev számára.

Mujtaba Rahman Guardianben megjelent kommentárja aláhúzza, hogy a nagy dilemmát nem a Fehér Ház hozzáállása jelenti, mivel az USA már nem olyan fontos partner az ukránok számára, mint két évvel ezelőtt volt. Sokkal lényegesebb, hogy mi történik akkor, ha fél év múlva Marine Le Pen költözik be az Elysée-palotába?

Már jelezte, hogy fel akarja függeszteni a kétoldalú anyagi segítséget, ám még ennél is baljósabb, hogy nem hajlandó növelni a befizetéseket a közös költségvetésbe, és ezzel az egész következő uniós büdzsét veszélybe sodorja, benne a Kijevnek szánt 100 milliárd euróval.

Elnöksége felbátorítana olyan tagokat, mint az olaszok, spanyolok, görögök, osztrákok, magyarok és szlovákok, hogy ők is visszafogják a támogatást. Amiből az következik, hogy nagyobb teher hárulna a Kijevvel feltétlenül szolidáris északi és nyugati államokra.

Le Pen várhatóan megkontrázná Ukrajna EU-tagságát és az oroszellenes szankciókat is, bár ez ügyben nincs egyedül. Vagyis Párizs egyszerre vágna alá Ukrajna pénzelésének, uniós belépésének és a Moszkvával szembeni retorzióknak.

Ha a Kreml rá tudná kényszeríteni akaratát a megtámadott országra, az megalázó vereség volna az ukránoknak, egyúttal humanitárius katasztrófát indítana be. A Donbaszban sok tízezer civil kerülne orosz megszállás alá, ami tömeges letartóztatásokkal, emberek eltűnésével, kínzásokkal járna.

A terület átengedéséről népszavazást kellene tartani, ám szinte biztos, hogy az elutasítással zárulna. A következmény példátlan politikai válság lenne. Az államfő vagy aláírja a mérhetetlenül népszerűtlen egyezséget vagy lemond, akkor viszont a következő kormányra maradna, hogy betöltse a vákuumot.

Tiltakozók árasztanák el az utcákat, bírósági perek kezdődnének, és bárkinek is szerepel a neve aláíróként a szerződésen, elveszteni hivatalát. A gazdaságból kivonulnának a befektetők és adományozók, nem működnének közre a helyreállításban. Milliók kerekednének fel nyugat felé. Sok katona gerillaháborút indítana. Így viszont Moszkva alighanem ürügyet kapna a háború felújítására.

Az elárultatás érzése a Nyugat, illetve saját vezetése ellen fordítaná a lakosságot, viszont az oroszok lélegzethez jutnának, hogy rendbe tegyék a hadsereget és a gazdaságot. Így Vlagyimir Putyin orosz elnök kis szünet után ismét támadhatna. Európa szomszédságában lenne egy megroppant, megkeseredett állig felfegyverzett állam, mögötte a felbátorodott Moszkvával.

Hogy idáig eljussunk, ahhoz az Egyesült Államoknak teljesen le kell állítania a hírszerzési adatok továbbítását, valamint a fegyverszállításokat, Európának pedig be kell szüntetnie Ukrajna pénzügyi megsegítését. Az oroszoknak ugyanakkor jelentős hadműveletet kellene beindítaniuk. Ez a három így, együtt roppant valószínűtlen.

Putyin stratégiája azonban mindig az volt, hogy tovább bírja, mint a nyugat és politikailag érje el az, amit a fronton nem tud. Ez most kivitelezhetőnek látszik, mert jövőre olyasmi történhet Európában, ami miatt a földrész a gyenge láncszem lesz saját stratégiájában, amelynek célja legyőzni Oroszországot – mutat rá Rahman a Guardianben.