Seszták sajátos öröksége a Nyírségben: uniós milliókból építettek óriás-emberalakokat

Sajátos tárgyi örökséget hagyott a Nyírségen a közelmúltban tízmilliárdos vesztegetési ügy gyanúsítottjaként letartóztatott Seszták Miklós kisvárdai kereszténydemokrata képviselő és volt fejlesztési miniszter időszaka. Uniós forrásokból ugyanis nem egy, de rögtön kettő deszkából ácsolt óriás mellszobrot is emeltek a térségben: előbb a sokáig Seszták Miklós kiskirálysága központjaként számontartott Kisvárdán, majd Rakamazon a Tisza partján is.

A rejtélyes funkciójú és értelmű installációk mögött álló uniós projektekről és azok valós turisztikai hatásáról a Válasz Online közölt helyszíni riportot. Ugyan arra a cikkben sem sikerült választ találni, hogy mi célt szolgálhattak vagy a térségre milyen módon reflektáltak a kunyhónyi deszkabüsztök, de erősen úgy tűnik, hogy ennek pusztán az az oka, hogy erre nincs is magyarázat.

Az mindenesetre kiderült, hogy Rakamazon egy európai uniós támogatásból megvalósított, hivatalosan „Tokaj, a Tisza és a Bodrog élővilágát, illetve örökségét bemutató közösségi tér” részeként épült meg a folyó árterébe különösebb vízvédelem nélkül elhelyezett faóriás – szemüregeiben egy-egy reflektorral. Az alkotás szfinxszerű titokzatosságára jellemző, hogy bejáratánál – mert ilyenje is van – tábla figyelmeztet arra, hogy nem kilátó, és tilos fölmenni benne, kicsivel beljebb azonban újabb tábla szól arról, hogy saját felelősségre lehet csak használni. A fejbe vezető lépcsőt megmászni vitathatóan érdemes csak, mert a kilátást kitakarják a világító szemeket biztosító reflektorok.

Hogy ez pontosan mennyiből jött ki, nem tudni, csak azt, hogy a közel félmilliárd forintos projekten belül 204 millió ment el az óriásra és a mellette lévő fogadóépületre együtt.

A projektre az Alkossunk Várost Alapítvány adott be pályázatot, amelynek egyik alapítóját, Mikucza Tamást sokáig Seszták Miklós üzleti köreihez sorolták. A kivitelezéssel pedig a Nyír-MG Trend Bau Építőipari és Szolgáltató Kft.-ét bízták meg.

A kiválasztásban alighanem előnyükre vált, hogy pár évvel korábban Kisvárdán építettek már egy, szinte a megtévesztésig hasonló 11 méter magas deszkaalakot. Ráadásul a referenciákért sem kellett sokat kilincseli a rakamazi projekt előkészítésekor, hiszen a kisvárdai projektet is ugyanaz a Mikucza-féle alapítvány vezette. A kivitelező ott 634 millió forintért dolgozott, amiből az emberalak mellett egy látogatóközpontot és egy ECO-parkot is kialakított.

Akit ezek után az érdekelne leginkább, hogy hogyan juthatott valakinek eszébe egy ilyen lézerszemű deszkaóriást építeni a helyi sajátosságokat ismertetni hivatott közösségi térbe, annak nem Rakamazon, hanem Kisvárdán kell keresgélnie, hiszen a tisza-parti installáció egy évekkel korábban készített kisvárdai építménynek a csaknem a megtévesztésig hasonló másolata. A fő különbség, hogy a kisvárdai lécóriás egy közösségi csarnok bejárata fölé magasodva képez afféle diadalívet – a bordakosarából.

A sajátos műtárgy lemásolása azonban némi bátorságot mégis igényelhetett az alapítvány részéről, mivel a rakamazi projekt kezdetekor már az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, az OLAF is érdeklődött a kisvárdai beruházással kapcsolatban.

A két fejlesztés további hasonlósága, hogy a riport készítői mindkét helyszínen nagyrészt kihasználatlanul vagy éppen – hivatalos nyitvatartási idejük dacára – zárva találták a projekt keretében elkészült létesítményeket.