A Guardian diplomáciai szerkesztője szerint Donald Trump amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai vezető csütörtöki találkozója után az az érzés: csak keresték, hogy mi legyen a program. Bár abban kétségtelenül történelminek számított a találkozó, hogy ilyen most volt először – teszi hozzá a kommentátor.

Patrick Wintour viszont az eredményt elnézve már nemigen ért egyet ért Putyinnal, aki azt hangoztatta, hogy új lapot nyitottak a történelemben. Lehet persze, hogy utóbb még áttörésnek bizonyul az egyeztetés, de legalább a három érintett úgy térhet haza, hogy fel tud mutatni valamit a saját publikumának az együtt töltött 90 perc alapján.

Trumpnak van esélye, hogy bizonyítsa, mennyire közel áll az általa nagyra becsült két autokratához. Orosz kollégáját nem csak barátként, hanem majdnem háborús szövetségesként üdvözölte.

Utóbbi azt tűzheti a zászlajára, hogy Moszkva és nem európai ellenfelei, hát még Ukrajna vívta ki Trump és Hszi tiszteletét és figyelmét. Ebben az értelemben a rendezvény ajándék volt számára és aláhúzta, hogy a Fehér Ház ura már nem a szabad világ vezetője. Az EU nem tudta elszigetelni Putyint, és az ázsiai-csendes-óceáni térség lett a világgazdaság közepe.

Hszi értékes lehetőséghez jutott, hogy igazolja: vége az amerikai hegemóniának. De mintha a részvevők nem találtak volna igazából közös platformot. Így az ürességet olyan közhelyszerű ígéretekkel töltötték, mint hogy „fenntartják a stratégiai és a nemzetközi biztonságot”.

Elképzelhető ugyanakkor, hogy a színfalak mögött vagy más alkalmakkor komolyan előrelépnek az ügyben, Peking miként szavatolhatná a békeegyezményt Iránnal vagy éppen hogy az orosz államfő miként bírhatná rá magát olyan békeszerződésre, amely tekintetbe veszi Ukrajna szuverenitását.

Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy az a kevés történelem, amit Sencsenben csináltak, csakis rossz okokra vezethető vissza – írja kommentárjában a Guardian.

Source: HVG

At a glance

Topic
World
Country
🇭🇺 HU
Publisher language
HU
Added to Allnira