Pósfai Gábor: Elhűlt, irigykedett a német sportminiszter, amikor elmondtam neki, mennyit szánunk a magyar sportra

„Két napja találkoztam a német sportminiszterrel, elhűlt, amikor a számokról beszéltem, arról, hogy mennyit szánunk a magyar sportra. Irigykedett” – mondta Pósfai Gábor belügyminiszter a Merre tovább, magyar sport? című konferencián, amelyen bemutatta azokat az irányvonalakat, amelyek alapján megújítják a területet.  

Az Utanpotlassport.hu-t működtető MediaBook Kiadó és a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem közreműködésével zajló eseményen a tárcavezető hangsúlyozta, hogy az állam a jövő évi költségvetés-tervezet szerint 453 milliárd forintot szán a sport támogatására, ebben aktivitást segítő programoktól kezdve az iskolai, az utánpótlás- és a versenysporton és a jövőre Magyarországon megrendezendő világbajnokságokig minden benne van. Szerinte ez „megfelelő összeg ahhoz, hogy továbbra is eredményesen működjön a versenysport, de új prioritásokat is kitűztünk magunk elé” – mondta, majd ismertette azt a hét stratégiai célt, amelyek mentén megkezdték a hazai sportirányítás átalakítását. Ezek az alábbiak:

• a sportfinanszírozás átalakítása,
• a magyar lakosság aktívabbá tétele,
• a versenysport eredményessége,
• az utánpótlás- és iskolai sport erősítése,
• a sportlétesítmények fenntartható működtetése,
• sportesemények költséghatékonyabb rendezése, valamint
• a sportirányítás és szabályozás átalakítása.

„Abszolút nem szeretnénk semmit visszafejleszteni, nem az a cél, hogy bárkinek rosszabb legyen, sőt azon dolgozunk, hogy hatékonyabb, transzparensebb, jobb rendszer jöjjön létre” – jelentette ki.

Tájékoztatása szerint a sport finanszírozására a korábbi sokcsatornás rendszer helyett egycsatornást alakítanak ki, a pénzek a jövőben a sportállamtitkárságon keresztül jutnak majd el az érintett szervezetekhez. Fontos változásnak nevezte a tao kivezetését és az ekhós adózás határértékének félmilliárd forintról 60 millióra csökkentését. „E két változás történt, semmi több.

Tehát nem gondolom, hogy azt a turbulenciát, ami most tapasztalható, amiről most lehet olvasni a médiában, rövid távon ezek okozták

– mondta, utalva arra, hogy a közelmúltban kiderült: a Győr hétszeres Bajnokok Ligája-győztes női kézilabdacsapata nehéz anyagi helyzetbe került, és már az is kérdéses, hogy egyáltalán be tudja-e fejezni a szezont.

Az eseményen később szintén felszólaló Kálnoki-Kiss Attila sportért felelős államtitkár is beszélt a támogatásról, és úgy fogalmazott: a látványcsapatsportoké csökkenni fog, „ezek lesznek egy kicsikét vesztesei az átalakításnak. Nem szeretnénk nagyon bántani senkit, de miután máshol növeltünk, valahonnan el is kellett venni.” Hozzáfűzte azt is, hogy bár a 453 milliárd „szép szám, tisztességes támogatási összeg, ami okosan felhasználva jól szolgálja majd a magyar sportot, a 2024-es, 2025-ös globális támogatási összeg, amelyben tényleg minden, az összes állami, minisztériumi és államilag irányított szponzorációs támogatás – gondolom, értitek, hogy mire gondolok – benne volt, az ennél azért egy jóval jelentősebb szám volt”.

Pósfai azt is hozzátette, hogy a tao kivezetéséről folyamatosan egyeztettek a hat kiemelt látványcsapatsportág (labdarúgás, kézilabda, jégkorong, röplabda, kosárabda, vízilabda) szövetségével, ennek alapján alakították ki a következő időszakra vonatkozó átmeneti szabályozást, amelynek részleteit később Kálnoki-Kiss ismertette. Elmondása szerint január 1-től átmeneti kezelői megállapodásokat kötnek a szövetségekkel, majd július 1-ig az államtitkárságon és a Nemzeti Sport- és Módszertani Intézetben is fel kell állniuk döntések meghozatalára, szerződések megkötésére és a támogatások felhasználásának ellenőrzésére alkalmas csapatoknak. A 2027/2028-as szezontól kezdve az új forráselosztási rendszer működik majd: a folyósítás a tervek szerint félévente, két ütemben történik, az elszámolás és az ellenőrzés pedig szinte folyamatosan fog zajlani, vagyis nem az év végén, hanem bizonyos előre meghatározott időpontokhoz kötve.

A miniszter és az államtitkár is beszélt arról, hogy igyekeznek befolyásolni a sport szponzorációs hátterét is. Ez jelenleg – mondták – nem nagyon létezik, hiszen a cégek rendszerint a tao-támogatással letudták, a sportszervezetek pedig nem voltak rászorítva arra, hogy valódi piaci támogatókat szerezzenek, mert a pénzt az eredményességtől függetlenül megkapták az államtól. A jövőben mecenatúra, vagyis az amatőr sport és sportszervezetek ellenszolgáltatás nélküli támogatása esetén adóösztönzést terveznek, a reklámérték fejében kötött, szponzorációs szerződéseknél pedig azt javasolják majd, hogy az így juttatott összegeket az adóalapban elismert költségként kezeljék.

2011 és 2026 között „óriási összeget”, 1821 milliárd forintot költött az állam a hat látványcsapatsportág támogatására. Erről szólva Pósfai azt mondta, a taót nem kell szitokszóként használni, hiszen rengeteg haszna volt, óriási, 15 ezer milliárd forint értékű sportinfrastruktúra épült fel a segítségével, többen sportolnak utánpótlás szinten, „de a másik oldalon nem volt megfelelő kontroll, a pénzek elosztása nem mindig volt transzparens, és nem sportolnak ma többen Magyarországon, tehát nem vagyunk igazán sportoló nemzet”.

Milyen sporteredményeket hozott az utánpótlásra öntött közpénzeső?

Több száz millió forint tao-forrást fordíthattak az utánpótlás-nevelésre az elmúlt tizenöt évben sportszervezetek, de ahogy a támogatásra jogosult sportágak felnőtt válogatottjai, úgy a fiatalok sem tudtak áttörést elérni. Cikkünkben sportágról sportágra végigvesszük, milyen eredmények sarjadtak az utánpótlásra zúdított temérdek pénzből.

Idézte az Eurobarometer statisztikáját, amely szerint a magyar lakosság 46 százaléka soha nem sportol, 24 százaléka pedig egyáltalán nem mozog. „Kifejezett célunk, hogy ezen változtassunk” – hangsúlyozta, hozzátéve, a különböző programjaikat úgy építik fel már 2027-ben is, hogy „ezekre a hiányosságokra választ adjanak”.

A versenysport támogatását is átszabják, eredményességi és teljesítménymutatókhoz kötik. Azt, hogy jövőre mekkora állami támogatást költhetnek a sportágukra az egyes szövetségek, november végéig közli a tárca. Az összegeket hat pontból álló kritériumrendszer alapján ítélik majd oda, ezek a létszám és a területi lefedettség, az eredményesség, az utánpótlásprogramok, a szabadidős programok, az intergráció, valamint az adott szövetség adminisztrációja.

A rendszer átalakításának nyertese Pósfai Gábor szerint a szabadidő-, az utánpótlás- és az iskolai sport lesz. Azt is hozzátette, hogy szeretnék jobban összekapcsolni a különböző egyesületeket az iskolákkal, azt pedig közölte, hogy

a mindennapos testnevelés megmarad.

Erről legutóbb Lannert Judit későbbi oktatási és gyermekügyi miniszter májusi meghallgatásán esett szó, a szakember akkor kritikusan nyilatkozott róla, mostanra azonban, úgy tűnik, döntés született az ügyében.

Mennyivel lettek egészségesebbek a gyerekek a mindennapos testneveléstől?

Orbán Viktor kormánya egyik legfontosabb oktatásügyi vívmányaként tekint a lassan 15 éve bevezetett mindennapos iskolai testnevelésre. De miként hat ez valójában a diákok egészségi állapotára? Hogy lehet az, hogy a tesiórák ellenére Magyarországon van a legtöbb túlsúlyos gyerek? Egyáltalán hogyan mérik a gyerekek fittségét, és azon belül melyik a legkritikusabb terület?

A sportlétesítményekről is beszélt Pósfai Gábor, azt mondta, hatalmas feladat ezek hosszú távú gazdaságos és fenntartható működtetése. „Vannak létesítmények, amelyeket lehetetlen nyereségesen működtetni, és vannak olyan esetek, amikor különösen jelen kell lennie az államnak” – mondta, példaként a tanuszodákat említve, amelyeket az önkormányzatok sorra adnának vissza az állam kezelésébe, mert nem tudják őket fenntartani.

A témáról később Szántó Dávid, a sportért felelős helyettes államtitkár is beszélt, hangsúlyozva: minél több létesítményt meg kell nyitni a nagyközönség előtt, az alacsony kihasználtságú, nagy rendezvények befogadására alkalmas épületeket – például az évente csak két-három rendezvénynek helyt adó Nemzetközi Atlétikai Központot – pedig a piac előtt is.

Azt is mondta, hogy a továbbiakban nagy újabb nagy beruházásokat már nem terveznek, csak olyanokat, amelyek már „csőben vannak”. Ilyen például a tatai edzőtábor felújítása, a Gerevich sportközpont megvalósítása, a Hajós Alfréd uszoda felújítása, illetve a Folyondár utcai sportcsarnok megépítése. „Ezek azok, amik egészen biztosan meg fognak valósulni a közeljövőben. A közeljövőt hadd ne definiáljam, de ezek már ténylegesen tervben vannak, sőt már túl is vagyunk az első lépéseken” – fogalmazott.

Azt is leszögezték a megszólalók, hogy Magyarország a jövőben is rendez majd nemzetközi sporteseményeket, de nem a korábbi hozzáállással. A jövőben 24 pontos kritériumrendszer alapján döntenek majd arról, hogy támogatják-e az eléjük kerülő terveket, a szempontok pedig ezek lesznek: sportági jelentőség, nemzetközi presztízs/diplomáciai érték, gazdasági és turisztikai hatás, társadalmi hatás, költséghatékonyság/bevételi potenciál, erőforrások, fenntarthatóság. Emellett egységes állami kontrollt gyakorolnak majd a rendezési döntéstől az elszámolásig a teljes folyamat fölött.

Szántó Dávid külön felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben a bevételnek is látható méretűnek kell lennie ahhoz, hogy egy esemény megrendezéséhez anyagilag is hozzájáruljon az állam.

Volt olyan költségvetés, amit láttam a saját szememmel, ahol a bevételi oldal egy több milliárdos projekt esetén nulla volt. Nulla forint volt betervezve, mondván, hogy az állam majd úgyis ad rá pénzt

– mondta.

Azt is elárulta, hogy jövőre – a négy világbajnokság mellett, amelyeket a korábban tervezett összegeknél jóval kevesebből valósítanak majd meg – további nagyjából 250 nemzetközi sporteseményt terveztek Magyarországon megrendezni a szövetségek. „Ennyi biztosan nem lesz, de azt szeretnénk, hogy 2027-et követően legyenek nemzetközi események Magyarországon. De csak akkor, hogyha megfelelnek az általunk fontosnak tartott szempontunknak.”

Pósfai: az eredetileg tervezett 80 milliárd helyett 39 milliárd megy a vizes vébére

A rendezvények állami támogatásánál mostantól a gazdasági hatás és a várható vendégéjszakák mellett a társadalmi hatást és a nemzetközi presztízst is súlyozzák.

„Az lenne az üdvözítő, ha a politikai változások nem befolyásolnák a sport világát, mert a hosszútávú kiszámíthatóság az eredményesség szempontjából nélkülözhetetlen” – erről már Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, Gyulay Zsolt beszélt az eseményen. Ő és Kálnoki-Kiss a konferenciát megelőzően tárgyalt egymással, egyebek között arról, hogy a jövőben hogyan alakulhatnak át a MOB feladatai. Ezek az elmúlt évtizedekben többször módosultak, 2012 és 2016 között komoly jogkörei voltak, a 2016-os, kevésbé eredményes riói olimpia után vontak el számos jogkört, azóta gyakran mondják róla, hogy tulajdonképpen csak egy utazási iroda, amely szervezi az olimpikonok életét és utazását.

A tárgyalásról Kálnoki-Kiss annyit árult el, hogy várhatóak bizonyos változások a MOB feladatait illetően, de hogy a szervezetnek „milyen szakmai vagy adott esetben pénzügyi szerepet szánunk, az még a jövő zenéje”.

Abban egyetértett a két sportvezető, hogy az olimpiai sportokról szóló szakmai döntéseknek vissza kellene kerülniük a szervezethez. Gyulay erről azt mondta: „Ha az a kérdés, hogy mit csinálna szívesen a MOB, akkor a válasz az, hogy amit eddig is csinált az elmúlt 130 évben: szakmailag felügyelni és ellenőrizni a sportágakat, de kifejezetten az olimpiai sportágakat. Jelen pillanatban nem mi osztjuk a pénzt, nem mi ellenőrizzük a pénz útját, és ez szerintem így is van jól. De a szakmai munka felügyelete szakmai feladat.”

Ennek a tudományos hátterét mindkét sportvezető szerint elsősorban a Testnevelési Egyetemnek kellene biztosítania. „Jó lenne, ha itt nem csak kullognánk az eredmények után, hanem az egyetem kutatásokkal is foglalkozna, annak megfejtésével, hogyan tudnánk a teljesítményeket fokozni legális módszerekkel. Visszaemlékezve a nyolcvanas-kilencvenes évekre, ebben azért olyan nagyon sokat nem léptünk előre, miközben olyan nemzetek gyalogoltak el mellettünk az olimpiákon, amelyek elképesztő módon fejlesztették a tudományos és szakmai hátteret” – fogalmazott Gyulay.

A MOB-elnök arról is beszélt, hogy a sportirányításban „túl kellene lépni a mindennapi és személyes dolgokon”, és hosszú távú megoldásokat kellene találni a problémákra.

Azt érzem ebben a politikai vezetésben, hogy talán jobban hallgat a civil szervezetekre. Nem feltétlenül azt várja, hogy amit kitalál, azt hajtsák végre. Most konszenzus van közöttünk, amiből ki kell hozni a legjobbat

– fűzte hozzá. Szerinte a jövőben el kellene jutni oda, hogy a politika rábízza a sport finanszírozását, a források elosztását és ellenőrzését a MOB-ra, amely „a sport parlamentje”, „ahol kicsúcsosodik a szakma”. „Teljesen mindegy, hogy ki lesz akkor a MOB elnöke, ki lesz az államtitkár. Nem attól lesz politikamentes a sport, hogy politikus ül-e egy adott szövetség élén, vagy Németh Szilárd, esetleg Kósa Lajos vezeti ezeket a szervezeteket. Attól lesz politikamentes, hogy bízunk annyira a civil szférában, a szakmában, hogy rábízzuk a sport finanszírozását, ha elemeljük a mindenkori politikától” – vélekedett.

Kálnoki-Kiss erre úgy reagált, hogy nemzetközi szinten mindkét modellre van példa. „2012 és 2016 között kísérletet tett erre a fajta működtetésre a Fidesz-kormány, és mégis úgy gondolták, hogy nem működött ez a kísérlet, visszacsinálták az egészet. Lehet azon vitatkozni, hogy ez jobb, vagy az, bizonyos kultúrákban ez, másokban az válik be” – mondta, hangsúlyozva, hogy most,

egy olimpiai ciklus közepén nem lenne szerencsés komoly átalakítás az eddigi felállásban.

A budapesti olimpia ügye is előkerült a beszélgetésben, amelyről Kálnoki-Kiss azt mondta: túlságosan sarkos az a megfogalmazás, hogy a kormányzatnak jelenleg semmi köze nincs témában a MOB és a főváros, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság között zajló párbeszédhez. „Az államtitkárság természetesen mindenképpen rajta tartja ezen az éren a kisujját, és nagyítóval figyeli, hogyan zajlanak az események.”

A 2036-os olimpia odaítélése céljából megindított folyamat jelenleg az első, úgynevezett tájékozódási szakaszánál tart, a rendezés iránt érdeklődő országok – köztük Magyarország – képviselői ebben a hónapban prezentálják a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) az eddig összeállított terveket. Ezek értékelése után a NOB szűkíti a potenciális rendezők listáját, s a jövő tavasszal jelenti be, hogy kik reménykedhetnek a folytatásban. Akkor, az úgynevezett stratégiai párbeszéd során az érdeklődőknek már alapvető jogi és pénzügyi garanciák meglétéről is gondoskodniuk kell – vagyis a kormánynak néhány hónapon belül határoznia kell arról, hogy támogatja-e az ügyet vagy sem. Kálnoki-Kiss erre a felvetésre azt válaszolta:

Gondolati síkon megvan a megoldás arra, hogyha odaérünk, ha valóban felkerülünk a short listre, akkor leüljünk előbb államtitkársági, aztán kormányzati szinten a MOB-bal és a fővárossal, hogy egyeztessünk a hogyan továbbról. De ezt a lépést mindenképpen szeretnénk megvárni.

Gyulay megismételte, hogy „stadionstopos” olimpia megrendezésében gondolkodnak, ahol a meglévő infrastrukturát használják ki maximálisan, ennek érdekében pedig vidéki városokat és néhány külföldi helyszínt is bevonnának. Hangsúlyozta, hogy a játékok megrendezése révén olyan infrastrukturális fejlesztések is megvalósulhatnának, amelyek nagyon fontosak az ország és a főváros számára, valamint „lenne egy közös álmunk az elkövetkezendő tíz évre. Azt gondolom, senkinek nem kell megmagyarázni, hogy mindig is szükség volt ilyenre”.

A MOB és a főváros mindeddig nem hozta nyilvánosságra a budapesti olimpiarendezés terveit, azoknak egyelőre csak egy korábbi változatát ismerjük, amelyről először lapunk írt. Bemutattuk, mely helyszíneken tervezik megrendezni az eseményeket, és azt is, hogy ezek többsége – bár szokás ezzel érvelni – jelenlegi formájukban egyáltalán nem állnak készen arra, hogy olimpiai versenyeket fogadjanak be. Az áprilisban készült pénzügyi stratégiáról is írtunk, amely szerint a szigorúan a játékokhoz kapcsolódó költségeknek csupán 10 százaléka volna közpénz – ha azonban jobban megvizsgáljuk a tételeket, kiderül, hogy ennél jóval nagyobb mértékű lenne az állami hozzájárulás mértéke. És azt is levezettük, hogy milyen sok költséges, és a határidő megváltoztathatatlanság miatt rendkívül kockázatos fejlesztésre volna szükség ahhoz, hogy az olimpiára ideérkező embereket Budapest képes legyen mozgatni és elszállásolni.