Nyolcpercenként ismétlődik az űrből jövő rádiójel, most kiderülhetett, mi áll mögötte

A csillagászok az univerzum vizsgálata közben gyakran botlanak ismeretlen forrású jelekbe. Ilyen a GPM J071507−114153 is, melynek kissé semmitmondó neve mögött különös eredet állhat.

A szakemberek 2024 végén észlelték először a jelet az Ausztráliában működő Murchison Widefield Array (MWA) rádióteleszkóp segítségével. A rádiójel impulzusa nagyjából nyolcpercenként ismétlődött – a csillagászok hosszú periódusú tranziens jelként könyvelték el a GPM J071507−114153-at.

Az eredetét azonban eddig homály fedte. Az ausztrál Curtin Egyetem kutatói a Nature Astronomy című folyóiratban megjelent tanulmányukban azt írják, a jel legvalószínűbb forrása egy kettős csillagrendszer. Ez egy fehér törpéből (azaz egy csillag halála után visszamaradt magból), valamint egy G-típusú csillagból épül fel.

A csillagászok szerint ez az első alkalom, amikor egy fehér törpéből származó rádióimpulzusokat észleltek, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering. „Csodálatos, hogy a rádióhullámok segítségével képesek vagyunk észlelni a több mint 5000 fényév távolságra lévő viharokat” – hangsúlyozza Natasha Hurley-Walker, a Curtin Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője.

10 éve megjósolták, most meg is találták a magyar kutatók a galaxisok közepéről kilökődött szupermasszív fekete lyukakat

Az ELTE tudósai bebizonyították, hogy léteznek olyan fekete lyukak, amelyek ingaként mozognak egy galaxis középpontjában.

A Gizmodo kiemeli: a hosszú periódusú tranziensek viszonylag új kategóriái az űrből érkező jeleknek. Először 2005-ben észleltek ilyet, de a tudományos közösség csak 2022-ben kezdte komolyabban vizsgálni az ilyen jeleket.

A hosszú periódusú tranziensek legszembetűnőbb jele az, amit a nevük is sejtet: sokkal hosszabb a pulzációs periódusuk, mint a pulzároké, vagyis a gyorsan forgó neutroncsillagoké. Egy 2022-es felfedezés periódusa például 18 perc volt, egy évvel később pedig a csillagászok egy másik jelet is észleltek, amelynek 21 perc volt a pulzációs periódusa. Adódott tehát a kérdés: mi okozza ezeket a hosszú impulzusokat?

A 12 vizsgált, ismert hosszú periódusú jelenségből legalább négy olyan kettős rendszer volt, amely egy fehér és egy vörös törpéből állt. Az viszont már kevésbé volt egyértelmű, hogy melyik csillag felelt a hosszú impulzusokért. Miután azonban 100 órán át elemezték a GPM J071507−114153-ra vonatkozó adatokat, a kutatók rájöttek, hogy ez a megfigyelés valójában áttörést jelent.

Ez ugyanis az első alkalom, hogy az impulzusok elég egyértelműek ahhoz, hogy észlelhessék: a fehér törpe kering a kísérőcsillag körül. „Innen tudjuk, hogy a pulzálások a fehér törpe közeléből, vagy magából a fehér törpéből erednek” – magyarázza Sam McSweeney, aki szintén az intézmény csillagászaként vett részt a tanulmány elkészítésében.

Az már csak hab a tortán, hogy a fehér törpe impulzusai segítették a kutatókat abban, hogy csillagkitöréseket észleljenek a Napszerű kísérőcsillagon. A Keck Obszervatórium segítségével végzett optikai vizsgálatok megerősítették, hogy a másik objektum ténylegesen egy G-típusú csillag volt.

A szakemberek a tanulmányban kiemelik: a jövőbeni, hosszú periódusú átmeneti jelenségek észlelései lehetővé teszik számukra, hogy olyan fehér törpéket találjanak, amelyek a hagyományos obszervatóriumok számára láthatatlanok.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.