Mi történik, ha egy reggel nem folyik víz a csapból? Hogyan élhetjük túl az ítéletnapot?

Hatvanhat éve jelent meg a neves tudományos lapban, a Science-ben az Ítéletnap: 2026. november 13., péntek című tanulmány. A Jyväskyläi Egyetem Finn Oktatáskutató Intézetének főmunkatársával, Fenyvesi Kristóffal beszélgettünk arról, mi a különbség a próféciák és a tudományos modellek között. A kutató arról is beszélt, mit tervez ezen a napon a világvége helyett.

Az 1960-as tanulmány napra pontosan megjelölte a várható világvégét. Mit tudunk ma kezdeni egy ilyen állítással?

A tanulmány valójában nem a világ végét jósolta meg, hanem egy matematikai modell határpontját jelölte ki. A főcím – Ítéletnap: 2026. november 13., péntek – mai szóval zseniális clickbait (kattintásvadász), akkor inkább szenzációhajhász – volt, ezért beszélünk róla ma is. A lényeg azonban abban van, hogy

ezen a napon az emberi népesség a végtelenhez közelít, ha úgy növekszik tovább, ahogyan az előző két évezredben.

Az osztrák-amerikai filozófus-kibernetikus Heinz von Foerster és munkatársai az emberiség teljes népességszámának huszonnégy történeti becslésére illesztettek egy olyan modellt, amelyben maga a növekedési ráta is gyorsul. Az alapgondolat az volt, hogy az emberi faj különleges populációt alkot, kommunikál, együttműködik, technológiát fejleszt, és ezzel képes kitolni a saját korlátait. Több ember több tudást és innovációt hozhat létre, ez pedig további növekedést tehet lehetővé. Ha azonban ezt a görbét változatlanul továbbvezetjük, a 2026-ra számított népesség a végtelenhez tart. A végtelen népesség viszont nem lehetséges fizikai állapot, nemcsak azért, mert a Föld erőforrásai végesek, hanem mert egy adott pillanatban az emberek száma szükségképpen véges és megszámlálható. 2026. november 13-án tehát nem a világ ér véget, hanem egy demográfiai modell fut bele a fizikai valóság határaiba. A cikk tanulsága ezzel együtt ma is érvényes:

attól, hogy egy modell jól leírja egy folyamat bizonyos szakaszát, még nem biztos, hogy megjósolja a távolabbi jövőt.

Fenyvesi Kristóf

HVG / Fazekas István

Milyen más világvégemodellek léteznek, amelyeknek van tudományos megalapozottságuk?

Többféle is létezik, amelyek teljesen eltérő módszerekkel próbálják megragadni, mit mondhatunk az emberiség jövőjéről, és éppen a köztük lévő különbség az érdekes. Az egyik legprovokatívabb a Carter–Leslie-féle ítéletnap-érvelés, ami abból indul ki, hogy ha a saját helyünket, vagyis „születési sorszámunkat” nagyjából véletlen mintának tekintjük az összes valaha élő ember között, akkor különös volna, ha az emberiség történetének egészen az elején élnénk. Ez nem világvégejóslat, hanem egy erősen vitatott valószínűségfilozófiai gondolatkísérlet: mit mondhat a saját történelmi helyzetünk a jövőről?

Egészen más logikát követett a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatóinak 1972-es Limits to Growth vizsgálata: a World3 modell a népességet, az élelmiszer-termelést, az ipari termelést, a nem megújuló erőforrásokat és a szennyezést kapcsolta egy rendszerbe. Nem a világvége dátumát keresték, hanem különböző forgatókönyveket vizsgáltak arra, mi történik, amikor a növekedés egy véges rendszer korlátaiba ütközik. A kérdés itt nem az, mikor jön el a vég, hanem hogy

észrevesszük-e időben a korlátokat, mielőtt túllépünk rajtuk.

Így nem hal ki mégsem az emberiség 2026. november 13-án

Néhány évtizeddel ezelőtt még az volt a kérdés, hogyan lehetne a globális túlnépesedést megállítani. Ma már az, mit tehetünk, hogy a Föld jó részén több gyereket vállaljanak az emberek, és a gazdasági, társadalmi, környezeti rendszerek se omoljanak össze? Egy 1960-as jóslat nyomába eredtünk.

Hozzászólások