Az euró melletti legerősebb érv nem az árfolyamkockázat, az olcsóbb finanszírozás vagy a könnyebb külföldi utazás. Hanem az, hogy korlátozza a magyar politikai osztályt – a magyar történelem alapján ugyanis a politikusoknak nem nagyobb, hanem kisebb mozgástérre van szükségük. Nekünk legalábbis mindenképp szükségünk lenne arra, hogy nekik kisebb mozgásterük legyen.
Felindultságom Pogátsa Zoltán és Szabó Balázs november 10-i, partizános beszélgetése váltotta ki.
Magyar államnak kényszerzubbony
Nem tudom, lehet-e annál populistább húrokat megpengetni, minthogy „Mi, Magyarok” jobbak vagyunk a kelet-európai átlagnál, és ezért ki tudunk emelkedni a régióból, a közepes jövedelem csapdájából. Miért lennénk és miért tudnánk? Mert Finnországnak vagy Dél-Koreának sikerült? Soroljam a latin-amerikai és ázsiai országokat, amelyeknek évtizedek alatt sem sikerült?
A kiemelkedés inkább kivétel, mint a szabály. Vagy azért tudnánk kiemelkedni, mert nekünk kiváló államunk (kormányunk, ez ebben az írásban szinte szinonima) van, amelyiknek csak pénz kell végre, meg paripa – és már le is térkövezi az utat a Paradicsomba? Illetve dehogy egyetlen kiváló államunk van.
Nekünk államaink vannak. Kiváló államunk a kiváló államunk hátán! Hiszen a Paradicsom nem négy évnyire van csupán.
Az elmúlttizenhatév kriminálisan (sic!) alacsonyra tette a lécet kormányzásminőség szempontjából. De ha jobban belegondolunk, akkor a pocsék kormányzás az elmúltharminchatévre is áll. Sőt, volt itt egyszer pengő is. Amiből aztán milpengő, bilpengő és végül forint lett, azaz sehol máshol és soha nem látott mértékű infláció – ízelítő a magyar államok évszázadokon átívelő inkompetencia tradíciójából. Ilyen track recorddal rózsaszín naivitás nem rettegni a magyar államot. Vagyis államokat.
Kormányok változnak, de a szavazó nép ugyanaz marad. Április 12-én nem az ország, vagy a szavazók lettek leváltva – ugyanazok szavazgatnak körülöttünk, akiknek az elmúlttizenhatév kriminalitásával alig-alig volt baja.
Ha az AI-t kérdezem a legjobb magyar kormányról (bármit is jelentsen ez), akkor a Bokros-csomaggal fémjelzett és a Bajnai-féle válságkezelést emeli ki, mint értékelhető kormányzati teljesítményt. Tudja az olvasó, mi volt Magyarországon a jutalma ezeknek a „jó” kormányzásoknak? Népharag. Na, ezért nincs itt jó kormányzás.
Nem kulturális defetizmus pocséknál pocsékabb magyar kormányokra készülni, hanem realitás.
Tehát ha még hurráoptimizmusból el is fogadjuk, hogy a valaha volt legjobb magyar kormányt látjuk épp működés közben, akkor se dőlhetünk hátra. Ugyanis ha tényleg jól végzi dolgát, akkor nevezett kormány – a történelmi tapasztalat alapján – le lesz váltva.
Nem véletlenül versenyeztek az eddigi kormányok a pocsékságban, nem az oktatás jobbá tételében: űrhajósunk van, könyörgöm, a nép pedig még örül is neki.
Az euró kritkusainak fő ellenérve, hogy a bevezetéssel folyamatosan csökkenteni kellene a költségvetési hiányt, pedig mennyi mindenre kell pénzt költenünk. Valóban lehet azt mondani, hogy euróból nem lesz szalonna, azaz oktatás, egészségügy, vasút, vízmegtartás és Kánaán. De abból se, ha a magyar kormánynak rengeteg pénzt adunk. Lehet, hogy kockás papíron fel tudunk rajzolni egy pályát, ami (még nagyobb) eladósodásból indul ki, majd a Paradicsomba végződik, hiszen Finnországban is mi történt (nem eladósodás, jelzem!). De ez itt Magyarország.
Eurót, mert ismerem a magyar államot!
Bárkinek úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb költségvetéssel bíró magyar kormányok egyre jobb oktatást építettek? Most más lesz? Bízzuk a kormányokra a gazdaság még nagyobb részét, és azt becsszóra vasútra és vízmegtartásra költik a nép javára? Az összes jövendőbeli kormány?
1998-ban a Horn-kormány kitalálta, hogy a jövőbe fektet, nem a szavazók rövidtávú kitömésébe. Stabil(abb) lábakra helyezte a nyugdíjrendszert azzal, hogy mindenkit részvénypiaci befektetésre kötelezett. Ez rövid távon költség volt az akkori kormányoknak, hosszú távon viszont óriási nyereség a társadalomnak, aminek a babérjait a kb. 30 évvel későbbi kormányok aratták volna le. Erről a mentalitásról lehetne felismerni a jó kormányt.
Tudja a kedves olvasó, mi történt ezzel a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerrel? Amikor 2011-ben szükség volt rá mint malacperselyre, ripityára törték, egy kis állami zsarolással tetézve. A zsarolásra azt mondták, megvédték a népet. A nép aztán a „megvédőre” szavazott. Nyilván a tanárok hirtelen megemelt bérét (az oktatás javításának egy kulcs eleme) senki nem hagyná elértéktelenedni a következő harminc évben. Másképpen:
Az ország hosszú távú érdeke, hogy jobb legyen az oktatás? Igen. Garantálja, hogy jobb lesz az oktatás, ha ez a kormány többet költ rá? Nem.
Amúgy ez aztán a Csaba vezérre várás a hadak útján. Meg leszünk mentve! Magunktól. Semmi más nem kell, csak a jó állam, ami a végtelen bölcsességével és hatalmával összerakja a tökéletes közlekedést, egészségügyet és oktatást. Ha olyan egyszerű lenne a képlet, hogy eladósodás és állami költekezés, már rég megteremtettük volna a földi Paradicsomot. Nem mi, magyarok, hanem minden ország. Pláne Franciaország.
A közepes jövedelem álma
Akkor mit kellene csinálni? Az államnak nem nagyon van teendője azon kívül, hogy amit csinál, azt csinálja sokkal jobban. Évtizedeken át. Itt van ez az ábra, amiből látszik, hogy nagyjából mindegy, melyik országban milyen kormány van épp: Kelet-Európa gazdaságilag nagyjából együtt mozog.
Az uniós tagság és az egységes piac olyan erős gravitációs mező, hogy az országok fejlődését egyértelműbben határozza meg a cserélődő kormányoknál. Legalábbis azokban az országokban, amelyek csatlakoztak az EU-hoz, feladva ezzel a szuverenitásuk nagy részét. Szerbia nem csatlakozott, szuverén és szopik, lásd az ábra legalján egyre inkább leszakadó vonalat. Magyarország is olyan ország, ahol szuverenitásból Szuverenitásvédelmi Hivatalok lesznek.
Itt kényszerzubbony kell a politikusoknak, a szuverenitást meg hagyjuk a hanyatló Nyugat ópiumának.
Feltörésben
HOLD Alapkezelő
Egy jó dolog, ami a magyar államból az elmúltharminchatévben kijött, hogy csatlakoztunk az EU-hoz. Az elmúlttizenhatévben meg nekiálltunk kicsúszni belőle (lásd ábra közepe). Kelet-Európában a közepes jövedelem álom és nem csapda. És ezt az álmot testesíti és erősíti meg az euró. Legyenek a következő kormányok olyan jók, amennyire a csövön kifér, csak közben tartsák az eurózóna csatlakozáshoz szükséges paramétereket. Nem szabad ezt az „ezentúl tökéletesen működő állam” délibábjáért feláldozni.
A magyar állam jelenleg a magyar gazdaság 48 százalékára teszi rá a kezét (teúristen!) és osztja el a saját belátása szerint. Ez Kelet-Európában magas aránynak számít, és nagyon sok dologra elég. Lenne.
Eurót, mert ismerem a magyar szavazót!
A 2010-es évek végén volt olyan időszak, amikor a teljes kapacitáskihasználtsággal pörgő építőipar háromnegyede állami megrendelésen dolgozott. Azaz a privátszféra nem tudott építeni, helyette stadionok és Budapest-Belgrád vasútvonal épült-szépült. Ha a gazdaság nagyobb részét átadjuk az államnak, akkor a kisebb része kerül a privátszférához. Ez fizika. Pedig a privát nem más pénzét költi, úgyhogy jobban odafigyel rá. Ez közgazdaságtan.
Az állam akkor lesz jó, ha az állampolgárok is jók lesznek. Abban pedig sokat segít az egyéni felelősségvállalás. Ha nem az az obligát hozzáállás, hogy valaki más oldja meg helyettem. Ha a válasz arra a kérdésre, hogy mitől lehet előrejutni, az lesz, hogy tehetség és szorgalom. Ehhez jobb oktatás kell? Igen. Amihez több pénzt kell beszednie az államnak? Nem. Az euró az útjába áll? Nem.
Nem azért kell az euró, mert az varázslat. Nem lesz tőle jobb az oktatás, gyorsabb a vasút vagy rövidebb a várólista. Hanem azért, mert az euró még egy póráz, ami a magyar kormányokat kordában tartja.
Magyarország történetéből az következik, hogy a korlátok sokkal többet érnek, mint a lehetőségek. Szerencsére jelenleg óriási tere van annak, hogy meggyőződhessem az állam javulásáról. Például azáltal, hogy az állam jobban költi el a bevételeit.
Hajrá, ennek senki nem áll az útjába. Az euró pláne nem.
A tartalom a HOLD Alapkezelő támogatásával, a hvg360 Prémium hírlevelek szakmai együttműködésével készült.
Source: HVG · Balásy Zsolt – HOLD
At a glance
- Topic
- World
- Country
- 🇭🇺 HU
- Publisher language
- HU
- Added to Allnira