A sorozat megalkotójaként magára osztotta Az antikvárius főszerepét, ön játssza a meleg könyvkereskedőt, a Gabriel Book nevű, nyomozóként is tevékeny figurát. Ha máshonnan nem, a kódfejtő-tudós, Alan Turing élettörténetéből tudjuk, miként tekintett homoszexuális polgáraira az állam a második világháború utáni Angliában. Mi volt veszélyesebb ezekben az években? Melegnek lenni, vagy detektívmunkát végezni?

Egyértelmű, hogy melegnek lenni. Az én nyomozóm egy tehetséges amatőr, kapcsolata a rendőrséggel barátinak mondható. Ha nem így lenne, nem juthatna el a tetthelyekre. Elhasznált az az alaphelyzet, hogy a főhős és a rendőrség folyton ellenségeskedik. Ha egy kívülálló göngyölíti fel hétről hétre az ügyeket, az persze hülyét csinál a rendőrökből. Érthető például Lestrade felügyelő (a Sherlock Holmes-történetek nyomozója) neheztelése, noha igazi ellenségeskedés nincs a mélyén. Gabriel Book nem csinál titkot belőle, hogy nyomoz, a melegsége persze már más tészta. Az antikvárius mindenekelőtt egy krimisorozat, de hogy mi lakozik Bookban, mi a figura háttere, hogyan egyensúlyoz ez az alak, az nagyon is fontos nekem.

Mark Gatiss Az antikváriusban

Mark Gatiss Az antikváriusban

BetaFilm / Nicola Young

Jó-e, ha heteró színészek meleg karaktereket alakítanak? Volt erről némi vita iparági berkekben. Értelmes vitának gondolja?

Ez engem hidegen hagy, csak az érdekel, jól játszik-e a színész. Más szempont számomra nem létezik.

Volt már, hogy kínosnak éreztem egy-egy alakítást, amikor heterók játszottak melegeket, és volt, hogy olyan meggyőzően alakítottak heterók melegeket, hogy el sem hittem, hogy nem melegek. Gondoltam is, hogy írnom kéne a feleségeiknek, annyira jól csinálták.

A lényeg, hogy engem a színészi kiválóság sokkal jobban izgat, mint a kategorizálás. Egyébként én magam meleg vagyok.  

Komfort a köbön

Lecsengett a skandi noir, stagnál a történelmi krimi, parkolópályán a hard boiled, és a Berlin Noir atyja, Philip Kerr sincs már közöttünk. Ám aggodalomra semmi ok, virágzik a cozy crime, a komfortkrimi. Még irritálóbban: a kuckózós krimi. Visszatérő hasonlat, hogy a cozy crime a csokoládémajszolás, a búfelejtő evés párja, fogyasztása azonban nem jár lelkiismeretfurdalással. A magas irodalmi szalonokban azért jobb hallgatni róla.

A cozy crime legalább annyira könyves, mint filmes kategória, jó példa erre Richard Osman sorozata, A csütörtöki nyomozóklub, amit a Netflix kezdett megfilmesíteni. Mark Gatiss sorozatának, Az antikváriusnak ugyan nincs irodalmi előzménye, de ettől még nagyon is cozy: ezúttal nem a nyugdíjasotthon nyomoz, hanem egy antikvárius, de Gatiss szándékai így is világosak.

A kemény krimik rajongóit a hideg rázza, ha meghallják, hogy szeretetreméltó, ám a Cozy Krimi Klub épp ezt kívánja. Meg fordulatos cselekményt. Gatiss a világháborúból épp csak kilábaló Londont is belerakta a csomagba. Hétpróbás tévés ő, kisujjában, hogy mi kell a népnek. Már hogyne tudná, mi kell, a Sherlock társalkotójától ez a minimum.

Az antikvárius közvetlenül a második világháború után játszódik. Meséltek a szülei, nagyszülei arról, hogyan élték át a háborús időket, a Blitz bombázásait?

Anglia észak-keleti részében nőttem fel, ezt a vidéket nem nagyon érintette a bombázás. Ha tudtam volna, hogy egyszer csinálok egy ilyen sorozatot, biztos, hogy többet faggattam volna a szüleimet. Már nem tehetem, nem élnek. Így is ismerek családi történeteket, apám mesélt nekem a háborúról, hogy miként éltek akkoriban, a háború alatt és közvetlenül utána. Őrzök egy fotót apámról, 15 éves rajta, az utcán ünnepel a háború végén, Japán megadásának napján.

Azt is tudom, hol volt, amikor kitört a második világháború: a kert végében a nyulaival. Házinyulakat tartott. Anyám kikiabált, behívta őt és a barátját a házba, ahol meg kellett hallgatniuk Chamberlain rádióbeszédét a hadiállapotról. Az anyja nem engedte vissza a kertbe, attól félt, hogy rögtön jön a gáztámadás.

Órákig tudtam hallgatni apámat, ahogy a régi időkről mesélt. Eltűnőben lévő generáció az övéké.

Mark Gatiss akcióban

Mark Gatiss akcióban

BetaFilm / Nicolas Velter

Azt nyilatkozta, hogy gyerekként a tévé volt a legjobb barátja, állandóan a tévé előtt ült, ahelyett, hogy focizott volna. Ezek szerint csapnivaló focista?

Homoszexuális vagyok, szóval, igen, természetesen (nevet).

Követi a vébét? (Az interjú júliusban, a futball-világbajnokság idején készült.)

Még csak véletlenül sem. De meg kell mondjam, ahonnan én követem a sportot, úgy tűnik, a focisták sokkal jobban néznek ki, mint kölyökkoromban. Kivert fogú labdarúgókra emlékszem, de ma csupa vonzó férfit látok a pályán.

Ha a focit nem is, a horrort jól dokumentálhatóan imádja.

Mindig is imádtam. Meg a detektíveket is. Ezért csináltam meg Az antikváriust. A horror a kedvenc műfajom, csodálkoztak is a szüleim, honnan ez a rajongás. Az biztos, hogy nem tőlük örököltem.

A Hammer stúdió horrorjaira, Christopher Lee vérszívó Drakulájára kattant rá?

A Hammer volt a nagy kattanásom. Négy dokumentumfilmet is készítettem a horrorfilmekről, fent vannak a YouTube-on. Imádtam a Hammer-filmeket, azt a színvilágot. Később átváltottam a Universal klasszikus horrorjaira, de örökre szívembe zártam a Hammert.

A vér látványa csodálatos a korai filmjeikben.

Nem véletlen, hogy akkora volt a hatásuk az ötvenes években. Volt egy barátom, aki 1958-ban, az érettségije táján látta a Hammer Drakuláját. Július volt, kánikula. Ott állt Christopher Lee, ez a jóképű férfi a lépcső tetején, és vér csorgott a szájából. Olyan lehetett, mint egy vallásos élmény.

A mostani sorozatába átmentett valamit a Christopher Lee-féle Drakula színeiből?

Az antikvárius úgy néz ki, mint egy színes noir. Egy film noir, de színesben. Nem szeretem, ha egy film siváran fest, hiába illik ez a szűkösség a háború utáni Angliához. De nézze meg a Powell & Pressburger páros filmjeit: ott a Blimp ezredes élete és halála vagy a Diadalmas szerelem. Nem is beszélve a Fekete nárciszról. A háború alatt és közvetlenül utána készültek, ragyogó technicolorban. Az antikvárius világában a szürkébb valóság találkozik a tűzpiros rúzsokkal, a merész színekkel. Ez az erőteljes, technicolor színvilág a Hammer sajátossága volt.

Az antikvárius

Az antikvárius

Beta Film / Nicolas Velter

Emeric Pressburger, Michael Powell alkotótársa nemzeti büszkeségünk. Merthogy magyar volt.

Való igaz. Zseniális alak volt.

Melyik a kedvenc Powell–Pressburger filmje?

A Blimp ezredes. Nemrég újranéztem a The Small Back Room című filmjüket. Ismeri?

Nem.

Csodás darab. A bombák hatástalanításról szól. Fura film, de remek. Az első, amit láttam tőlük, a Diadalmas szerelem volt, de a Blimp ezredes élete és halála áll a legközelebb hozzám. Néhány éve, amikor színházban játszottam megismertettem az egyik kollégámat  a filmmel. Mélyen megérintette. Engem pedig az érintett meg, hogy még mindig ennyire tud hatni egy film. Mindent szeretek a Blimp ezredesben. A barátságról, a lojalitásról, a hazafiságról, a háborúról szól. Teljesen egyedülálló, megható klasszikus, tele csodás alakításokkal. Az a közeli, amikor Anton Walbrook Németország elhagyásáról beszél. Lenyűgöző.

Látni véltem némi hasonlóságot Az antikváriusban játszott szerepe és a Sherlockban alakított Mycroft Holmes között.

Mycroft lényege, hogy okosabb Sherlocknál. A könyvekben kövér és lusta alakként jelenik meg, de mi Billy Wilder filmjéből, a Sherlock Holmes magánéletéből indultunk ki. Ebben Christopher Lee játssza Mycroftot. Wilder verziójában a Holmes-testvérek közötti kapcsolat ellenséges, szurkálódó. A Sherlock-sorozatban Mycroft egy rideg alak, nem mutat semmiféle érzelmet. Remélem, Az antikvárius főhőse jóval barátságosabb Sherlock testvérénél. Ami közös bennük, hogy vág az eszük. Mycroft Holmes mindenkinél okosabb, nehéz is volt megírni a figurát,  mert nagyon okos dolgokat kellett a szájába adni.

Az antikvárius főhősének szexualitása nem kétséges. De mi van a Sherlock-sorozat Sherlockjával?  

Nem hiszem, hogy definiálnunk kéne. A sorozatban rendkívül intenzív kapcsolat fűzi Irene Adlerhez. De Sherlock esetében minden kategória leegyszerűsítő lenne. Hogy is tartja a mondás? A szívnek nem lehet parancsolni. Kedvel, akit kedvel. Igazán modern felfogás, nem igaz?

Azt olvastam, hogy épített magának egy viktoriánus laboratóriumot. Fake news vagy valóban épített?

Ez maga az igazság. Az első házamban, amit magam vásároltam, volt egy vendégszoba. Gyerekkori vágyam volt, hogy legyen egy laboratóriumom, olyan, mint Dr. Frankensteinnek. Úgyhogy megtöltöttem a szobát mindenféle kellékkel. Egy dolgot biztos megtanultam. Ez az értékes tanulság pedig az volt, hogy amiről 8 évesen álmodozik az ember, az 48 éves fejjel már nem az igazi. Mintha egy őrültségnek adóztam volna. És amikor kész lett, ott álltam, hogy jól van, megcsináltam, most hogyan tovább? Tudtam, hogy nem fogom visszafordítani az időt, nem fogok életre kelteni senkit. És ezzel a dolog kifújt. Életre szóló lecke volt.

Az antikvárius a Viasat Epic Drama csatornán látható, a második évad november 11-én kezdődött.

Source: HVG · Köves Gábor

At a glance

Topic
World
Country
🇭🇺 HU
Publisher language
HU
Added to Allnira