Két kiló gomba még belefér – de nem mindegy, melyik erdőben szedjük

Egy kosár, egy éles kés és egy jól bevált lelőhely: a gombászáshoz látszólag nem kell sok minden. Azt azonban már indulás előtt érdemes tisztázni, kié az erdő, védett-e a terület, és mennyit vihetünk haza. A magyar gombászok által is látogatott szomszédos országokban pedig nem feltétlenül ugyanaz megengedett, mint itthon.

Az európai határokon átnyúló Pulse újságírói együttműködés magyar részéért felelős, saját maga is rendszeresen gombászni járó Gyükeri Mercédesz szerint a magyar gyűjtők közül is vannak, akik az osztrák, szlovák vagy erdélyi hegyekben keresnek rókagombát és vargányát. Ennek oka az, hogy a földrajzi különbségek okán a környező magashegységek jobb erdei élőhelyeket kínálnak, mint Magyarország.

Itthon a két kiló sem mindenütt jár

A magyar erdészeti szabályok szerint az állami tulajdonú erdőben személyenként és naponta legfeljebb két kilogramm gomba számít egyéni szükségletnek. Ezen mennyiség fölött az erdőgazdálkodó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. A nem állami erdőben már kisebb mennyiséghez is a haszonvételi jog gyakorlójának előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges – erdőkön kívül viszont nem érvényes a kétkilós szabály, más kérdés, hogy a gombák többsége mégis fák alatt terem.

Fontos, hogy a saját szükségletre gyűjtött gombát nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni. Magyarán a mennyiségi határ és az értékesítés jogilag két külön kezelt kérdés: attól, hogy valaki két kilónál többet szed, még nem feltétlenül eladásra gyűjt, de hozzájárulásra már szüksége van.

Természetvédelmi területen további engedélyezési szabályok is érvényesek. A magyar állami természetvédelem tájékoztatója szerint itt a gyűjtéshez természetvédelmi hatósági engedély is kell. Az sem mindegy, milyen gomba kerül a kosárba: a császárgalóca például ehető, de szerepel a védett fajok jegyzékében, így leszedése nem ajánlott, a szakellenőr is köteles elvenni azt az amatőr gombásztól.

A gombaszedő kirándulás megtervezéséhez ezért az erdőgazdálkodó és az illetékes nemzetipark-igazgatóság tájékoztatását is érdemes előre ellenőrizni. A természetvédelmi korlátozások mellett az időszakos erdőlátogatási tilalmakat is be kell tartani Magyarországon mindenképpen.

Hogyan ne haljunk bele a gombapaprikásba: jótanácsok kezdő gyűjtőknek és gyakorló fogyasztóknak

Az őszi esők nagyon gazdag gombatermést hoztak a magyarországi erdőkben, boldog-boldogtalan szedi is fel a termőtesteket. Van azonban néhány dolog, amit mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a gombafogyasztásból ne legyen tragédia. Miért ne higgyünk a gombafelismerő appoknak? Mire ügyeljünk, ha az út szélén veszünk gombát? Miről lehet felismerni a gyilkos galócát?

Ausztriában az óra is számíthat

Nyugati szomszédunknál, Ausztriában a szabályok első pillantásra hasonlítanak a magyarokhoz: a szövetségi erdőtörvény alapján a jogosulatlan gyűjtés napi két kilogramm fölött szabálysértés. Csakhogy a felelős osztrák minisztérium tájékoztatója arra is figyelmeztet, hogy a gomba alapvetően az erdő tulajdonosáé, aki megtilthatja vagy korlátozhatja a gyűjtést. Ilyenkor a kétkilós mennyiségre sem hivatkozhat automatikusan az amatőr gombagyűjtő.

Ausztriában emellett a tartományok természetvédelmi szabályai további korlátozásokat alkalmazhatnak, akár a gyűjtési időpontot is megszabva. Tirolban például reggel hét és este hét között engedélyezett a gyűjtés, legfeljebb két kilogrammig. A tiroli törvény a szervezett gomba- és bogyógyűjtő rendezvényeket is korlátozza: az ilyen esemény megszervezése vagy az azon való részvétel szabálysértést vonhat maga után amennyiben nem kapott előzetesen engedélyt rá a szervező vagy gyűjtő.

Horvátországban más a rendszer. A Hrvatske šume állami erdőkezelő területein a saját célú gyűjtéshez is kell engedély, amelyet interneten lehet beszerezni. Ki kell választani az erdőigazgatóságot és a gyűjteni kívánt fajokat; másik igazgatóság területére pedig külön engedély szükséges. A H-Alter újságírójának hozzájárulása szerint a a horvátoknál a személyes célú engedély ingyenes, a gombagyűjtés napi határa pedig három kilogramm. A szarvasgombára ez az egyszerű engedélyszerzési folyamat nem érvényes.

Franciaországban még a mértékegység is más: az állami erdészeti hivatal az állami erdőkben személyenként napi öt literben, nagyjából egy kosárban határozza meg a családi fogyasztásra elfogadható mennyiséget. Feltéve, hogy nincs eltérő helyi szabály. A magánerdőkben a tulajdonos hozzájárulása számít.

Lengyelország ehhez képest megengedőbb: az állami erdészet tájékoztatója szerint a gyűjtés általában ingyenes, országos mennyiségi korlát nélkül. Léteznek viszont speciális korlátozások egyes gombafajokra, illetve helyi szinten a nemzeti parkok és rezervátumok szabályait, adott esetben belépési tilalmakat is tiszteletben kell tartani.

A napi mennyiségeket országos és helyi előírások szabják meg, miközben az uniós élőhelyvédelmi irányelv a Natura 2000 területek élőhelyeinek megóvását is előírja. Külföldi gombászás előtt ezért az adott erdőre vonatkozó szabályt kell ellenőrizni: az országos reguláknak való utánajárás, önmagában nem biztos, hogy elegendő.

Az aszály átírja a megszokott szezonokat

Idén Magyarországon a szabályosan útnak induló gombász sem lehetett biztos a zsákmányban. A HungaroMet elemzése szerint 2026 nyarán országos átlagban 74,1 milliméter csapadék hullott, az 1991–2020-as átlag mindössze 36 százaléka. Ez volt a legszárazabb magyar nyár az 1901 óta vezetett meteorológiai adatsorban. Nem meglepő, hogy drasztikusan kevesebb gomba volt országszerte idén nyáron és ősszel.

Hasonló tapasztalatokról írtak a Pulse osztrák és horvát közreműködői: a tartós szárazság késleltette az őszi gombák megjelenését mindkét államban. A lengyel Beszkidekben a Gazeta Wyborczának nyilatkozó gombászok szintén gyenge nyári és kora őszi szezonról beszéltek.

Közben az enyhébb idő hosszabbra is nyújthatja a gyűjtési időszakot. Justyn Kołek lengyel gombaszakértő arról mesélt, hogy egyszer karácsony előtt talált utoljára ízletes vargányát, majd négy hónappal később már fenyővargányát szedett. A hosszabb szezon azonban együtt járhat azzal, hogy a megszokott őszi hetekben alig terem valami az erdőaljakon.

Nemcsak a hőmérséklet és a csapadék számít, hanem az erdő összetétele is. Marta Kujawska, a Lengyel Tudományos Akadémia Dendrológiai Intézetének kutatója a sárga gyűrűstinórut említi példaként: ez a faj a vörösfenyőhöz kötődik, így gazdafájának visszaszorulásával az élőhelyét is elveszítheti.

Túry Gergely

Szarvasgombát csak képzetten, kutyával

A szarvasgombázás Magyarországon külön szabályozott tevékenység. Az erdei gyűjtéshez megfelelő képesítés, az erdőgazdálkodó előzetes írásbeli hozzájárulása és érvényes gyűjtési napló szükséges. A keresés csak az előírt alkalmassági feltételeknek megfelelő kutyával végezhető; egy gyűjtő egyszerre legfeljebb két kutyával dolgozhat.

A talajt nem lehet felásni, kapálni vagy gereblyézni. Csak a kutya által megjelölt ponton szabad kiemelni a gombát, a helyét vissza kell temetni. Tilos az éretlen példányok gyűjtése, és napnyugta után sem folytatható a keresés. Fajonként eltér a gyűjtési idő: a nyári szarvasgombáé május közepétől december végéig tart, a télié november elejétől március közepéig.

A szigorúbb előírások a föld alatti élőhelyet is védik. Az osztrák Der Standard által ismertetett, a Gaumen Hoch magazinnak adott interjújában Luca Millifi szarvasgomba-szakértő Ausztriában is világosabb szabályokat sürgetett a talaj megóvására. Szerinte a változó klíma a szarvasgombák számára északabbra is kedvező feltételeket teremthet, a természet átalakulása azonban jóval lassabb az időjárás változásánál.

A kosártól nem vezet egyenes út a serpenyőig

A magyar gombászok számára fontos segítség a szakellenőri hálózat megléte. A Nébih azt javasolja, hogy minden étkezésre szánt, vadon termő kalapos gombát mutassunk be szakellenőrnek, méghozzá a teljes gyűjteményt. A fajokat lehetőleg különítsük el, és szellős kosárban szállítsuk: a műanyag zacskóban befülledhetnek, összetörhetnek, ami az azonosításukat is megnehezíti.

Az ellenőrzéshez több piacon ingyen hozzá lehet jutni, ugyanakkor a rendelkezésre álló szakellenőrök hálózata elérhető az interneten, például itt.

Ez a cikk a PULSE európai újságírói együttműködés keretében készült. Eredeti szerző: Ewa Furtak (Gazeta Wyborcza, Lengyelország) Közreműködők: Gyükeri Mercédesz (HVG, Magyarország), Natascha Ickert (Der Standard, Ausztria), Marina Kelava (H-Alter, Horvátország), Francesca Barca (Voxeurop, Franciaország), Silvia Martelli (Il Sole 24 Ore, Olaszország), Krasen Nikolov (Mediapool, Bulgária), Petr Jedlička (Deník Referendum, Csehország), Ana Somavilla (El Confidencial, Spanyolország).