A roma-cigány közösségeknek is joga van a múzeumokhoz, levéltárakhoz, a közgyűjtemények helyzete azonban megoldatlan. És ezen nem csak a magyarországi cigányok, hanem az egész magyar kultúra rajta veszít.

Oláh Mara (Omara) Velencei biennálé, 2007, a KuglerArt Szalon Galéria jóvoltából
© A KuglerArt Szalon Galéria jóvoltából

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM, 2026. június 25-én elfogadott új Etikai Kódexe rendszerszintű változásokat indíthat el a roma történelem és kultúra megismertetésében és elismerésében. A kódex paradigmaváltást vár el a múzeumoktól, amely a közgyűjtemények egészére, így az oktatásra és a nyilvánosság működésére is hatással lehet.

A roma kulturális örökség képviselete például többé nem szűkíthető le időszakos kiállításokra vagy jelképes reprezentációra. Érdemi szerepet kell kapniuk azoknak a közösségeknek, amelyeknek az örökségéről szó van. Nekik kell dönteniük arról, mi kerül a gyűjteményekbe, miként dokumentálják és értelmezik, valamint hogyan teszik hozzáférhetővé kulturális javaikat.

Az új kódex a tartós együttműködést, a tudásmegosztást és a közösségek részvételi jogát is szakmai normává emeli. A szabad, előzetes és tájékozott beleegyezés elve, a megosztott szakmai felelősség, a közösségi újra-leírás és az autentikus értelmezés igénye egyaránt ebbe az irányba mutat. A kódex kitér a közreműködők méltányos díjazására és az intézményi munkában részt vevők tisztességes feltételeire is.

A közgyűjteményi világban ezzel közelebb kerülhetünk a polgárjogi mozgalom alapvető követelményéhez: „Semmit rólunk nélkülünk!” Ma ezt így pontosíthatjuk: velünk együtt, az igazat és az értékeset! Mindez első pillantásra szakmai-etikai ügynek látszik, valójában európai demokratikus alapelv.

Hozzászólások

Source: HVG · Horváth Aladár

At a glance

Topic
World
Country
🇭🇺 HU
Publisher language
HU
Added to Allnira