Hogyan kerülhet ki Magyarország az elátkozott uniós eljárásból?

Óvatos előrejelzések szerint hónapokon belül megszűnhet a Magyarországgal szembeni, az Alapszerződések 7. cikke szerinti eljárás. Olyan szempontból ennek nincs jelentősége, hogy források nem függenek tőle, mivel az egyértelmű értékelések szerint Magyarországon javult a jogállamisági helyzet, ezért szankcióról – például a szavazati jog megvonásáról – nem kell beszélni. Olyan szempontból viszont fontos, hogy mégiscsak az európai demokrácia szégyenpadján ül még mindig Magyarország.

Magyarország megítélésének és a jogállamiság helyreállításának biztos jele, hogy a forrásfelfüggesztést eredményező kondicionalitási eljárást az Európai Bizottság javaslatára a tagállamok egyhangú döntéssel lezárták. Vagyis kimondták, hogy Magyarország immáron olyan hely, ahol az uniós pénzeket átláthatóan, ellenőrizhető módon használják fel és ahol hadat üzentek a korrupciónak. A pozitív üzenet egyértelmű volt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének szeptember 16-i, az uniós helyzetét értékelő beszédében is. Ezekben a felszólalásokban általában nem szoktak egy-egy tagállamról konkrétan beszélni, most azonban kivételt tett az elnök, amikor ezt mondta: „Április 12-e nagyon sokáig emlékezetes marad a számunkra. Azon a napon a magyar emberek a saját kezükbe vették jövőjük alakítását. A demokrácia mellett döntöttek. Európát választották. Visszavezették Magyarországot oda, ahová tartozik: Uniónk közösségébe. A hosszú évek óta tartó hanyatlás kezd visszafordulni. Fokozódik a küzdelem a korrupció és az állam foglyul ejtése ellen. Valódi előrelépés történik az alapvető jogok és a tudományos élet szabadsága terén. Mostanra több milliárd eurónyi beruházást szabadítottunk fel Magyarország számára.”

Von der Leyen október 23-án Budapesten is beszédet mondott, ahol szintén megemlékezett április 12-től. „Itt a Duna partján – ahol 70 évvel azelőtt emberek vonultak az utcára és adták az életüket azért, hogy Magyarországon demokráciát teremtsenek –, azon az éjszakán az emberek táncoltak és ünnepelték, hogy Magyarországon újjáéledt a demokrácia. És ez az ország ismét elküldte a világnak a remény üzenetét. Világossá tette, hogy a demokratikus visszacsúszás visszafordítható. Hogy a dezinformációt és a félelemkeltést le lehet győzni. Hogy a demokrácia jövője a nép kezében van. És ahol összefogás van, ott a demokrácia is győzedelmeskedik – jelentette ki.

Von der Leyen a magyar Parlamentben: Magyarország áprilisban ismét elküldte a remény üzenetét

Az Európai Bizottság elnöke az országgyűlés üléstermében elmondott október 23-i beszédében azt mondta, a szovjetek féltek 1956-ban, ő pedig otthonosan érzi magát Magyarországon.

Ezek az üzenetek egy irányba mutatnak: Magyarországon a dolgok jó irányba változtak, az uniós aggodalmak enyhültek, és bár a jogállamiság és az európai értékek védelme a mindennapok feladata, nem szükséges a legszigorúbb eszközöket alkalmazni.

Tulajdonképpen eljutottunk oda, ahová Orbán Viktor mindig is akart: fejezzük be a 7. cikk szerinti eljárást.

Igaz, az előző kormányfő szerint ez ügyben Magyarországnak semmi tennivalója nincs, nem volt. Jelenleg azonban ott tartunk, hogy az „alapvető uniós jogok súlyos megsértésének kockázata” merült fel Magyarországgal kapcsolatban – innen kellene kihátrálni.

A nemtörődömség nemcsak Orbánra volt jellemző, hanem minden más tagállam képviselőjére: a 7. cikk ügyében ugyanis volt kilenc meghallgatás, a legutolsó tavaly októberben. Ezóta nem tartottak újabb, hivatalosan meghallgatásként számon tartott alkalmat, de 2026-ban két alkalommal is foglalkoztak az eljárás állásával. Mielőtt az ügy lezárásának nehézségeit elemeznénk, nézzük meg, hogyan néz ki az Alapszerződés szerint ez a folyamat.