Felnőtt gyerekek élesztik újra az egyszer már elpusztult játékpiacot

A nemzetközi játékpiac a legutóbbi kimutatások szerint értékében nagyjából 110 milliárd dollárra tehető, és az elérhető prognózisok szerint ez a folyamat több törést követően legalább 2030-ig folytatódni is fog. Mindennek a hajtóerje az olyan gyártók népszerűsége, mint a Lego, a Mattel, a Hasbro, vagy a Bandai Namco.

Ez az elmúlt években egyáltalán nem volt evidencia, sőt, amikor az Egyesült Államok legnagyobb játékértékesítő láncát elkezdték temetni, adott volt a várakozás, hogy sok jó nem vár erre a piaci szegmensre.

A Toys „R” Us egy időben globális léptékben is domináns szereplője volt a játékpiacnak. Ezalatt, különösen a korai, felfutási időszakban a fizikai játékok értendők, amiben minden létező gyerekeket célzó sorozatnak, filmnek a figurái könnyen elérhetőek voltak, és a kor gyerekei alig bírták eleget nyaggatni a szüleiket, hogy mi mindent vegyenek meg nekik.

A lánc uralta a piacot, a hatalmas, önmagában pláza méretű üzletekben ott volt minden ami Barbie, G.I.Joe, He-Man, avagy Masters of the Universe, később Pokémon, a Transformerek több generációjáról nem is beszélve, a korai időkben ráadásul mindezt méretgazdaságosan tudta bemutatni, így olcsóbb árakat tudott kínálni mint bármelyik versenytársa.

A 80-as évekre a márka megkerülhetetlenné vált, 4-szintes játékboltot működtetett Manhattanbe, ahol azon túl, hogy minden létező játékszert meg lehetett találni, kialakítottak lényegében egy vidámparkot, úgyhogy olyan célállomássá vált ez, és a lánc többi, hatalmas üzlete is, mintha a cslád mondjuk az állatkertbe menne a gyerekekkel.

Ez meg is mutatkozott, a cég a 80-as évek közepére évi 1 milliárd dollár feletti értékesítést könyvelt el.

Toys„R”Us Times Square-i áruháza, benne egy óriáskerékkel, 2015. december 24-én.

AFP / Don Emmert

Charles Lazarus, a cég alapítója a vállalatot eredetileg gyerekbútorok érvényesítésére alapította. Az 1948-ban indított bolt jó érzékkel kifogta a világháborút követő csecsemőhullámot. A szülők, akik bútorokat vettek, keresték a játékokat, ami oda vezetett, hogy egy szűk évtizeddel később már ez lett a cég fő profilja. A Toys „R” Us 1970-re az Egyesült Államokban immár országos hálózattal működött, és uralta a piacot egyedüli olyan cégként, amely kizárólag játékokat árul. Lazarus későbbi interjúkban kifejtette,

tisztában voltak azzal is, hogy olyan szinten leuralták a piacot, hogy több más piaci játékosnak lehetetlenné tették, hogy a továbbiakban is működhessen.

Az évek múlásával azonban ránőtt a bolthálózatra a piac. Más, nem csak játékokat forgalmazó kiskereskedelmi óriások, mint a Target vagy a Walmart felzárkóztak, idővel pedig meg is előzték az addig egyeduralkodó céget a játékpiacon. Amikor mindehhez csatlakozott az internetes kereskedelem, például az Amazon formájában, ahol ugyanúgy meg lehetett venni mindent, olykor olcsóbban, és még ki is szállították, látszott, hogy a Toys „R” Us ezt a tempót nem tudja eredeti üzletpolitikájával fenntartani.

Nincs hova menni

A cég többször igyekezett új finanszírozási struktúrákon keresztül menteni, ami menthető, ez éveken keresztül valamennyire működött is, de a priváttőke-alapokkal kötött megállapodások, a fogyasztói igények változása, és a verseny fokozódása túl soknak bizonyult. A Toys „R” Us 2017-ben csődöt jelentett.