Farkas Zoltán: Nyitott aknák

Gyanús, nem gyanús – ezzel a mondókával számolja ki a Kövér és a Sovány gengszter, Szendrő József és Garas Dezső a Meztelen diplomata című filmben, kit üssenek le. Akire kimondják az ítéletet, jól kupán vágják, a többiek mehetnek tovább szabadon. Valahogy így jártunk most a nyitottaktak.hu-val is. Bárki beírhat egy nevet a keresőbe, és máris látja, hogy az illetőről készült-e hatos karton, szerepel-e a neve a mágnesszalagon. Ha fennakad, csupán azt kell eldöntenie a kutakodónak, hogy az ő szemében gyanús vagy nem gyanús. Ehhez semmiféle támpontot nem kap.

Amikor Antall József 1991-ben neheztelni kezdett koalíciós partnerére, Torgyán Józsefre, a kezébe adott egy borítékot. Azóta nyílt titok, hogy a Független Kisgazdapárt elnökét beszervezték. Két évvel később, miután a kormányzó MDF-ből kivált Csurka István, és létrehozta a Magyar Igazság és Élet Pártját, elterjesztették róla, hogy besúgó volt. Válaszul ő maga írta meg beszervezése történetét, tagadva, hogy együttműködött volna a hatóságokkal. Mindkettőjüket a forradalom után kényszerítették, de sem Raszkolnyikov, sem Szatmári nem vált besúgóvá;

Torgyánt 1958-ban a szolgálat kizárta, és az arról szóló nyilatkozatba ő belevetette, hogy „soha semmilyen információt nem adtam”, Csurka pedig ügynöki munkára alkalmatlannak bizonyult.

Mindez Ungváry Krisztián A szembenézés hiánya című könyvéből derül ki, amely 2017-ben jelent meg. A kötetben sok más személy konkrét története mellett azt is feltárta a történész, hogyan menthették fel az ügynökvád alól a későbbi külügyminiszter Martonyi Jánost, holott a rendszerváltás előtt „Magasdi” és „Marosvásárhelyi” néven is iktatták, illetve miért nyerhetett pert Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke is, holott a hatos kartonját ma is feldobja a nyitottaktak.hu.

Csurka bűnei számosak, például ő hozta vissza a közbeszédbe a kódolt antiszemitizmust, Torgyán pedig az első magyar populista politikus volt. Pályájuk nem annak alapján ítéltetik meg, hogy ügynökök voltak. A kartonok csak a személyes történetek negatív lenyomatai. Mindazonáltal a nyitottaktak.hu, megannyi hibája ellenére, két nagyszerű lehetőséget kínál fel: a szembenézést a Kádár-rendszer elnyomó gépezetével, amelynek működésmódja mára feledésbe ment, és annak feltárását, hogy a humánus és morális mércének ki felelt meg, és ki nem. De momentán mindkettő csak esély.

Érzékeljük, hogy mérhetően nagy az igény a múlt megismerésére, és tán még nagyobb a nyitottaktak.hu hiányosságai iránt, értelemszerűen ez adja a héten a HVG gerincét. Riba István teljes hátteret ad a Magyarország rovatban, egyrészt megállapítja, hogy „nagyon kevés beszervezési, illetve munkadosszié maradt fenn”, holott azok adnának pontosabb képet az egyes személyek állambiztonsági érintettségéről, másrészt értetlenkedik, miért nem érte el a kormány, hogy a szolgálatok adják át a hálózati naplókat a levéltárnak, holott azok jelentik a legteljesebb nyilvántartást a beszervezettekről.

Portré rovatunkban az Alkotmánybíróság új elnöke, Sonnevend Pál fejtegeti, hogy a testületnek komolyan kell vennie, hogy Patyi András alkotmánybíró hatos kartonja felbukkant.

Sonnevend Pál, az Alkotmánybíróság új elnöke: Nem szabad kalkulálnunk azzal, hogy mi lesz, ha valakinek nem tetszik a döntésünk

Komolyan kell venni, hogy egy 6-os kartonon megjelentek az egyik alkotmánybíró adatai – mondta a HVG-nek adott portréinterjúban Sonnevend Pál arról, hogy Patyi Andrásról kiderült, együttműködött a Kádár-kor titkosszolgálatával.

Megemlítjük, hogy Ungváry Krisztián a társaival összeállította a szigoruantitkos.hu oldalt, amely több mint ezer szt-tiszt adatait tartalmazza, köztük a lelepleződött miniszterelnök Medgyessy Péterét is.

Para-Kovács Imre saját beszervezési kísérleteit felidézve tűnődik, hogyan úszta meg a kellemetlen affért.

Para-Kovács szemben a titkosrendőrrel: Nem állítom, hogy nem voltam beszarva

Az idősebb nyomozó felvetette, hogy ha már ilyen tartalmasan és kedélyesen elbeszélgettünk, miért is hagynánk abba, és hogy lenne-e kedvem folytatni ezt egy más alkalommal – emlékezik vissza publicistánk egy 1988-as esetre.

„Az akták megnyitása nem a szembenézés vége. Legfeljebb a kezdete. Hogy valóban azzá válik-e, az már nem a levéltárakon, hanem rajtunk is múlik” – véli Szabó Andrea. Vagyis folyt. köv., mert folytatódnia kell, hogy ne az legyen a fő kérdés, vajon a nyitottaktak.hu gyanús vagy nem gyanús.

HVG