„Érezni lehetett az egykori lakók jelenlétét” – megjelent a HVG Kihalt falvaink című könyve

Éreztünk egyfajta melankóliát, szomorúságot, amikor végigsétáltunk ezeken a helyeken. Körbejártuk a romos házakat, észrevettük a kutakat a kertekben, megnéztük az oldalukba vésett évszámokat. Sok házon az is ki van írva, hogy ki építette és mikor. Ilyenkor az ember eljátszik a gondolattal, hogy vajon kik lehettek azok, akik ott éltek, hogyan teltek a mindennapjaik

– részletezte Lakos Gábor fotográfus, fotóriporter, milyen érzések keringtek bennük, amikor Balla István újságíróval Magyarország elnéptelenedett falvait keresték fel. Ők eredetileg a HVG cikksorozatában közölték a riportjaikat, amelyek most egy fotókban is igen gazdag kötetben jelentek meg.

A könyvbemutatón Szabó Balázs zenész beszélgetett az alkotókkal, valamint Bajmóczy Péter településföldrajz-kutatóval, aki a kötetben interjú keretében magyarázza el a magyarországi települések kialakulásának és megszűnésének folyamatait. A falvak eltűnése mögött nagyon különböző történetek állnak: van, ahol a háború, máshol a gazdasági és társadalmi változások, az infrastruktúra hiánya vagy a lakosság elöregedése vezetett az elnéptelenedéshez.

Utak sem vezetnek oda

A könyv ötlete úgy merült fel, hogy Balla és Lakos korábban olyan apró magyarországi településeken készített riportokat, ahol húsznál kevesebben éltek. Volt olyan falu, ahol összesen nyolcan laktak (köztük egy polgármester és két önkormányzati testületi tag volt). A szerzők ezután döntöttek úgy, hogy azokat a falvakat is felkeresik, amelyek lakott helyként már teljesen eltűntek a térképről.

A kötetben végül tizenegy település története szerepel. A riportok elkészítéséhez sokszor több kilométeres gyaloglás és alapos helyszíni kutatás kellett. A települések egy részét már utak sem kötik össze a külvilággal, másokat annyira benőtt a növényzet, hogy nehéz megtalálni a nyomukat – részletezték a szerzők.

Ami pedig az utakat illeti: nem véletlen, hogy az est házigazdája a Szabó Balázs bandája névadója lett. Az énekes-zenész egy Tetétlen nevű Hajdú-Bihar megyei faluban nőtt fel, ahol még a vonat sem áll meg. „Szerencsére mi még nem tartunk ott, ahol a kihalt falvak, de Tetétlen is öregszik, zajlik az elnéptelenedés” – fogalmazott és hozzátette: a vidéki múltja miatt közel érzi magához a problémát.

Kihalt falvaink könyvbemutató. Textilgyár, 2026. november 5.

Draskovics Ádám

A természet visszaveszi a falvakat

Balla és Lakos felidézte: a munka során az egyik legemlékezetesebb helyszín Zsörk volt, a Bakonyban. A szerzőknek erdőn keresztül kellett eljutniuk az egykori településre. Már az odavezető úton feltűnt nekik, hogy a földet szilva, körte és dió borítja: a faluban egykor hatalmas gyümölcsös volt, amelynek fái ma is teremnek.

Lakos Gábor szerint olyan érzésük volt, mintha az emberek csak rövid időre mentek volna el, és hamarosan visszatérnének összeszedni a termést. Pedig a 90-es évek óta senki sem tér oda vissza. „Ezrével dongtak a méhek. Mindenütt cefreillat töltötte be a levegőt. A sok száz kiló gyümölcs komposztálódott mindenfelé. Érezni lehetett az egykori lakók jelenlétét” – idézte föl.

Balla István pedig hozzátette: amikor továbbmentek, mesebeli házakkal találkoztak, némelyikbe be is mentek. „Mintha megállt volna az idő: a hetvenes évek tárgyai maradtak ott. Egy mackónadrág az egyik szekrényen, egy pad, boros flaska. Egyszerűen éreztük, hogy nem is olyan régen még tényleg emberek éltek ott.”

Kihalt falvaink. Zsörk, 2025.

HVG / Lakos Gábor

Szintén különös élmény volt Mónosokor – mesélik. A településen még áll néhány romos ház és egy kis református templom, de a házak egy részébe állatok költöztek. A szerzők egy gazdálkodó házaspárral is találkoztak, akiknek az állatai szabadon jártak az épületekben: „Amikor megpróbáltuk megközelíteni a házat, körülbelül tizenhat kutya rohant felénk, az autónk felé. Azt sem tudtuk, kiszálljunk-e egyáltalán” – magyarázta Lakos.

A sámán lelke

A könyv készítése során az alkotóknak sokszor olyan embereket kellett felkutatniuk, akik még ismerték a településeket, vagy rendelkeztek bármilyen helytörténeti tudással. „Az ott élők múltját ismerő emberek tudták felidézni, milyen is volt régen a helyi közösség. Kakpusztán például a hetvenes években még mintegy kétszázan éltek, a falunak még saját focicsapata is volt – néhány évtized alatt azonban szinte minden négyzetméterét visszahódította az erdő” – magyarázta Balla István.

Lakos Gábor és Balla István. Kihalt falvaink könyvbemutató, Textilgyár, 2026. november 5.

Draskovics Ádám

Hertelendyújhelyhez egy különös figura, Ernő története is kapcsolódik, aki az alkotók elmondása szerint afféle remeteként élt ott, és sámánnak tartotta magát. Lakos Gábor többször is megpróbálta lefényképezni, de sokáig nem járt sikerrel. Amikor már közel volt a célhoz, azzal viccelődött Ernőnek, hogy nem fogja elrabolni a lelkét a fotózással.

Itt rontottam el. Ernő egyszer csak teljesen kitisztult, felnézett rám, és azt mondta: »Egy sámán lelkét senki sem rabolhatja el.« Aztán hátat fordított és otthagyott. Hiába mentem utána, hiába kérleltem, nem tudtam meggyőzni. Végül csak a házának bejárata és egy másik kép került be a könyvbe.

Vadászok költöztek az iskolába Hertelendyújhelyen, ahol a lakosok száma 1 fő – Kihalt falvaink 9.

Riport a Pápa környéki, hetven éve még több mint százfős településről, amely egyetlen lakosa ellenére nem mondható teljesen kihaltnak, hiszen a felújított vadászház mellett méhészet és vaddisznótenyésztő telep révén is kezd visszatérni bele az élet.

Miért néptelenednek el a falvak?

Bajmóczy Péter geográfus szerint a falvak elnéptelenedésének van egy általános mintázata, de az egyes települések története nagyon különböző lehet, és nehéz megmondani, hány kihalt falu van Magyarországon. Olyan településből, amely egykor közigazgatásilag önálló volt, és mára nullára csökkent a lakossága, mindössze hat van. Ha azonban azokat a korábban faluszerűen működő településeket is ide soroljuk, amelyek sosem voltak önálló közigazgatási egységek, már több tucatnyi, akár százas nagyságrendű helyről beszélhetünk. Tágabb értelemben több ezer egykori település nyomai találhatók az országban.

A geográfus kifejtette, hogy az elnéptelenedésnek fontos fordulópontja volt a 19. század vége: megjelentek azok a szolgáltatások, amelyek ma már mindannyiunk életét meghatározzák, de ezek a falvakban jóval kevésbé épültek ki. A települések aztán fokozatosan leszakadtak, a folyamat pedig a 20. században, különösen annak második felében felgyorsult.

De nagyon változó, hogy végül meddig jutnak el a „kihalásban”: olyan faluból is sok van, ahol megállt a folyamat, sőt, elkezdett növekedni a népesség. A kötetből pedig kiderül, mi történik, ha a folyamat mégsem ér véget. Szabó Tibor Benjámin, a HVG Könyvek vezetője a bemutatón arról beszélt: fontos megőrizni az egykori közösségek emlékét, és odafigyelni azokra a településekre, ahol még ma is élnek emberek.

A Kihalt falvaink című könyv ezen a linken megvásárolható.

Kihalt falvaink

HVG Könyvek