Megjött az eső, és még nem fagy: egy gombakedvelő számára ez azt jelenti, végre érdemes elindulnia az erdőbe, az ázott avarban nagyobb eséllyel találhat gombát, mint bármikor az idei szezonban. Persze a fagy sem feltétlenül akadály, hiszen télen sincs híján gombának az erdő: az egyik legimpozánsabb gombafaj, a kései laska is most talál magára – plusz előny, hogy ezt akár fa törzsén is megtalálhatjuk, még csak le sem kell hajolni érte.

Nehéz azonban tagadni, hogy az idei gombaszezont tragikussá tette a szárazság. Nemrég egy gombafelismerő továbbképzésen szomorú volt hallani, hogy az igen profi társaság hol szedte össze a bemutatott példányokat: a szerencsések stájerországi magashegységekben találtak viszonylagos fajgazdagságot – bár itt is észrevehetően szárazabb volt a talaj a szokásosnál, annyi nedvesség még maradt, hogy a teheneknek legyen fű, a gombászoknak meg gomba –, vagy épp észak-európai, az aszály és a hőhullámok által kevésbé sújtott országok piacain.

Kései laska - ezúttal termesztve

Kései laska - ezúttal termesztve

Reviczky Zsolt

Mindennek van még egy szomorú következménye – ezt a már említett továbbképzésen is megtapasztaltam: tökéletesnek távolról sem nevezhető gombafajismeretem még tovább kopott egy ilyen száraz szezonban. (A krakkói piacon azért még gond nélkül felismertem a tinórukat, de ezt talán ne tekintsük szaktudásnak.)

Még arra sem számíthatok, hogy a megtalált, fel nem ismert gombát egy szakellenőrnek megmutatom, aki rávilágít a jellemzőkre. Elsősorban arra, hogy a gombák távolról sem olyan egyszerűen felismerhetők, mint hogy egy AI alapú applikáció képes lenne rá: más egy fiatal és más egy idősödő egyed, egészen más, ha elázik, ha kiszárad, számít, milyen környezetben bújik ki a földből a termőtest, annak is jelentősége lehet, melyik hónapban találjuk meg.

És mindennél többet ér a gyakorlati tapasztalat, vagyis az, amikor magunk lelünk rá egy gombára, és próbáljuk innen-onnan nézve meghatározni, az idei gombaszegény évben nagy segítséget nyújthat a GombaCsoda oldal új játéka, a szakellenőr-szimulátor. Az oldalt 2022-ben indította Orbán András szakellenőr, ma már több mint 300 gombafaj felismerését segíti a termőtestek jellemzői alapján. Ez a szám nem tűnhet soknak, ám valójában az erdőt-mezőt járva ennél több fajjal ritkán találkozunk.

Két kiló gomba még belefér – de nem mindegy, melyik erdőben szedjük

Magyarországon saját fogyasztásra naponta két kiló gombát gyűjthetünk az állami tulajdonú erdőkben, a védett területekre és fajokra azonban más szabályok vonatkoznak. Ausztriában a tartományi előírásokat is figyelni kell, Horvátországban pedig internetes engedélyre lehet szükség. Már ha találunk, hiszen a szárazság a megszokott lelőhelyeket és a gombaszezon menetrendjét is próbára teszi. Pulse európai gombagyűjtési körkép.

Az oldalon játékok is találhatók, amelyek segítenek rutint szerezni a gombák felismerésében képek és egyéb jellemző tulajdonságok alapján. Ha valaki bizonytalan, gyakorta összekevert gombapárok összehasonlítását is segíti az oldal páros fotókkal.

Fontos természetesen, hogy a tudás szinten tartását, de akár a felismerést is segítheti az oldal, de azoknak, akik étkezési céllal szednek gombát, nem elegendő. Az ilyen gombákat minden esetben érdemes megmutatni szakellenőrnek – az oldal egyébként az ő listájukat is tartalmazza.

És hogy mit is csinál egy szakellenőr? Az ő munkájukat végezhetjük el az oldal új játékával. A szakellenőr-szimulátornál a gomba fogyaszthatóságát kell kitalálnia a játékosnak, méghozzá úgy, mintha a piacon lenne: a virtuális asztalon 12 faj látható, ezeket kell szétválogatni. Ennek része természetesen az, hogy ehető-e, de azt is tudni kell, egy gomba nem védett-e. A HVG irodájánál például minden évben van szerencsém megcsodálni egy korhadó fán termő óriás bocskorosgombát, ami leginkább egy fehér plüssgombára hajaz, ráadásul ehető is – leszedni azonban tilos, mivel védett fajnak számít Magyarországon.

Gyilkos galóca

Gyilkos galóca

Bruno Mathieu / Biosphoto / Biosphoto via AFP

A szimulátorban mindazok az információk segítik a játékost, amelyekkel egy ellenőr is megtudhat (jó esetben): mikor, milyen közegben (például milyen fák közelében) szedték, milyen az illata, és természetesen hogy néz ki.

És hogy miért is lehet tanulságos mindenkinek, aki akár most, akár máskor az erdőbe megy abban a tudatban, hogy ő aztán minden gombát ismer vagy csak olyat szed le, amilyet ismer?

Orbán Andrástól megtudtuk, hogy csütörtökig már több mint háromezer játékos mintegy 12 ezer kört játszott le a szimulátorral. A GombaCsoda fejlesztője azt is összesítette, hogy az asztalra került mérgező fajok példányai milyen arányban kerültek az ehető vagy a feltételesen ehető csoportba. A legnagyobb tévedési arány a farkastinórunál volt, ezt a tippek 38 százalékánál rontották el a játékosok. 30 százalék fölötti a rontási arány a nagy döggombánál, a mezei tölcsérgombánál is – ezeket valóban könnyű összekeverni ehető fajokkal, akárcsak a karbolszagú csiperkét, amelynek a tönkje árulkodó, a játékban azonban 22 százalékban ehetőnek titulálták.

András külön kiemelte a halálosan mérgező fajtákat. Ezekből szerencsére nincs sok, ám annál fatálisabb a tévedés. A legismertebb halálosan mérgező gomba, a gyilkos galóca esetében 881 kísérletből 58-at rontottak el, ami 7 százalékos arány. Ennél valamivel több, 8 százalék tekintette ehetőnek a fehér galócát, ami a kalap fehér színét leszámítva épp olyan tulajdonságokkal bír, mint a gyilkos galóca. Két kevésbé ismert halálosan mérgező gombánál még rosszabb az arány: a mérges pókhálósgombát a tippek 13 százaléka ítélte ehetőnek, a fenyves sisakgombát 13 százalékuk.

Utóbbi gomba esetében erre magyarázat az, hogy több fajjal könnyű összekeverni, ezek között ráadásul vannak kedvelt, ehető fajok is, például az ízletes tőkegomba vagy a téli fülőke. Ráadásul termőidejük is összeérhet, sőt, egymás mellett is megjelenhetnek.

Erről a gombáról van szó:

Fenyves sisakgomba

Fenyves sisakgomba

Cséfalvay Katalin

Egyszóval, aki most ráveszi magát, hogy az ázott, őszi erdőben keres gombát, érdemes az interneten bemelegítenie. És még egyszer: ha fogyasztásra szánja a gombát, mindenképpen mutassa meg szakellenőrnek a való életben is.

Hogyan ismerhetjük fel a gyilkos galócát? És hogyan érdemes gombászni? Erről egy korábbi cikkünkben olvashat:

Hogyan ne haljunk bele a gombapaprikásba: jótanácsok kezdő gyűjtőknek és gyakorló fogyasztóknak

Az őszi esők nagyon gazdag gombatermést hoztak a magyarországi erdőkben, boldog-boldogtalan szedi is fel a termőtesteket. Van azonban néhány dolog, amit mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a gombafogyasztásból ne legyen tragédia. Miért ne higgyünk a gombafelismerő appoknak? Mire ügyeljünk, ha az út szélén veszünk gombát? Miről lehet felismerni a gyilkos galócát?

Source: HVG · Gyükeri Mercédesz

At a glance

Topic
World
Country
🇭🇺 HU
Publisher language
HU
Added to Allnira