Az Alkotmánybíróság nem ugrott be Tuzson Bence cselének

Tuzson Bence, az előző Orbán-kormány kormány igazságügyi minisztere legutolsó intézkedései egyikeként az Alkotmánybírósághoz fordult annak tisztázására, hogy Magyarországnak végre kell-e hajtania egy ítéletet akkor is, ha annak végrehajtása az indítvány szerint az Alaptörvényből fakadó kötelezettségek teljesítését akadályozná.

Az Európai Unió Bírósága ugyanis április 21-én kimondta, hogy a gyermekvédelminek nevezett – egyébként azóta már e pontjaiban az új Országgyűlés által hatályon kívül helyezett – magyar törvény azon rendelkezései, amelyek a homoszexualitás megjelenítését korlátozzák, sértik az uniós jogot, és ellentétesek az Európai Unió alapvető értékeivel.

Az ítélet után – és már a választás elvesztése után – Orbán Viktor jelezte, hogy a kormány nem ért egyet a döntéssel, azt nem hajtja végre. De mivel az új kormány nem vonta vissza elődje kérdését az Alkotmánybíróságtól, azt napirendre kellett tűzni.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése (Varga Réka volt az előadó) november 10-én érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az Alaptörvény-értelmezési indítványt.

Tuzson Bence ugyanis a kormány nevében írta a levelet, de „a miniszter által benyújtott indítvány csak akkor tekinthető a kormány indítványának, ha (...) megállapítható, hogy a kormány az indítvány előterjesztéséről döntött, és a képviseletre a minisztert felhatalmazta”. Ennek pedig semmi nyoma. Az Alkotmánybíróság rákérdezett ugyan, de választ már az új kormány miniszterétől, Görög Mártától kapott: „nem áll rendelkezésére olyan dokumentum, mely igazolja, hogy a 2026. május 7-én kelt indítvány tekintetében az igazságügyi miniszter a kormány döntése alapján járt volna el”.

Ezért az Ab az indítványt 14:1 arányú döntéssel, érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Ezzel egyedül Horváth Attila alkotmánybíró nem értett egyet, aki szerint korábban se kértek kormányülési jegyzőkönyvet vagy formális határozatot, ha egy miniszter a kormány nevében fordult hozzájuk, a jelenlegi igazságügyi miniszter nyilatkozata pedig nem alkalmas a korábbi igazságügyi minisztertől származó közokirat valódiságának cáfolatára, hiszen ő úgy nyilatkozott, hogy neki nem áll rendelkezésére olyan dokumentum, amely azt igazolná, de ettől még lehet, hogy létezik ilyen. A különvéleményt kifejtő alkotmánybíró szerint az indítványban feltett kérdések továbbra is aktuálisak. Végül egy kicsit oda is szúrt kollégáinak: „nem tartom szerencsésnek, hogy az indítványban felvetett fajsúlyos alkotmányjogi kérdések érdemi vizsgálata helyett politikai ellentét kérdésévé degradálódott az indítvány”.