„A végső lökést a NER-nek köszönhettem” – feladta állását az ELTE oktatója, hogy Ugandában szegény gyerekeket robotikára tanítson

Az ELTE filozófia oktatói pozícióját adta fel, hogy mélyszegénységben élő gyerekeket tanítson robotikára. A magyar, szlovák, ukrán és romáknak szóló programok után Mekis Péter most Ugandában épített ki sajátos, tanodaszerű képzést. Hogyan szabadult ki az NGO-csalók hálójából? Miért pont a robotikára van szükségük a majdhogynem analfabéta gyerekeknek?

Hogyan kerül egy magyar filozófus Ugandába, hogy szegény gyerekeket tanítson robotikára?

2000-től 2018-ig az ELTE Logika Tanszékének oktatója voltam, de már 2015 körül kezdtem érezni, hogy valami mást kellene csinálnom. Hátrányos helyzetű gyerekeket akartam tanítani, és úgy tűnt, a programozással, digitális oktatással, robotikával jól meg tudom szólítani őket. Három évig az ELTE mellett, a Skool nevű civil szervezetnél önkénteskedtem, ott egy idő után megbíztak, hogy dolgozzak ki kifejezetten gyerekotthonokra szabott kurzusokat. Ez volt az első fizetett munkám náluk. De azt hiszem, a végső lökést a NER-nek köszönhettem: a 2018-as választások után annyira elkeseredtem, hogy az kipiszkált az egyetemi elefántcsonttoronyból. Sőt, akkor döntöttem úgy, hogy feladom Magyarországot, és leléptem Máltára.

Ennek konkrétabb oka is volt, vagy csak az elkeseredettség?

Benne voltam akkoriban különböző politikai-szociális aktivista körökben, és arra jöttem rá a választás után, hogy az emberek nem azt akarják, amit én. Milyen alapon követelek én demokráciát, ha az embereknek nem az kell?

Hozzászólások