A titkosszolgálatok elképesztő machinációi miatt is maradt el a katarzis az ügynökakták megnyitása után

A félig üres vagy félig tele pohár klasszikus esete történt az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával. A levéltár kezelésében lévő nyilvántartások megjelentek a neten, ami fontos lépés lehetne a nyilvánosság felé, a lista adatain azonban még a téma iránt érdeklődők sem tudnak igazán kiigazodni, ezért ettől nem lehet katarzist várni. Akinek a neve rajta van, azt az állambiztonság ügynökként tartotta nyilván. De tudott-e erről a beszervezett? Jelentett-e, vagy sem? Zsarolással szervezték be, vagy önként vállalta a besúgást?

Ezeket a kérdéseket nem lehet a listák alapján eldönteni, ezért tág teret kapnak a találgatások és az összeesküvés-elméletek. Nem szerepel a névsorban Orbán Viktor, eldugták az anyagát, ezért semmit sem ér az egész – vonják le egyik oldalról a következtetést. A másik oldalról viszont Lezsák Sándor – az utóbbi húsz évben az Országgyűlés fideszes alelnöke – adatainak megtévesztő felhasználása miatt (ügynökként tűnt fel, miközben megfigyelt volt; s még 164 másik emberrel is ugyanez történt) a lista teljes hiteltelenségéről beszélnek.

Orbán Viktor, a társadalmi kapcsolat – hogyan értelmezzük a volt miniszterelnök „A” kartonját?

Ismerősek az Orbán Viktor által közzétett ügynökakták? Ez nem véletlen, legalább harmadszor hozza nyilvánosságra a dokumentumokat a volt miniszterelnök. Mit lehet kiolvasni az alig kibogarászható adatokból? Mit bizonyítanak valójában a papírok?

Nagy gondot jelent, hogy hiába próbált az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) ismeretterjesztésbe fogni, s tett ki a nyitottaktak.hu oldalra a dokumentumokat segítő értelmezéseket,

a közvélemény nincs tisztában azzal, hogy mit várhat ezektől az adatoktól. Mint most mindenki számára kiderült, azt semmiképpen, hogy a tényleges ügynöki munkát bizonyítsák.

Elvileg egy 6-os karton ezt dokumentálná, ám ez közel sem biztos. Zengő Zoltán alezredes a 2001–2005-ben rádióelnök Kondor Katalin perében azt állította, hogy az iratok esetleges hamisítása lehetetlen volt, mert ennek alapján „bármikor a felettes szervek részéről a beszervezett személlyel való találkozón megjelenhettek volna. Óriási lett volna tehát egy ilyen fiktív beszervezésnek a kockázata. Nem tapasztaltam akkor olyat, hogy ilyet bárki megkockáztatott volna. Az egyértelműen elmondható, hogy 6-os karton önmagában nem létezett. Ahhoz egy teljes dokumentációnak kellett társulnia.” Most azonban a legtöbb érintett azt mondja, hogy nem érti, miért van kartonja, s ha találkozott is állambiztonsági tisztekkel, akkor nem jelentett. Ezt már csak azért is mondhatják sokan, mert azt is lehet tudni, hogy nagyon kevés beszervezési, illetve munkadosszié maradt fenn. Pontosabb képet ezekből lehetne kapni egyes személyek állambiztonsági érintettségéről, ez azonban hiú remény.

Egészen elképesztő, ahogyan a titkosszolgálatok már évtizedek óta a bolondját járatják a politikusokkal és az érdeklődő közvéleménnyel az állambiztonsági iratok ügyében.

Honnan jöttek, kikről jelentettek, hányan voltak – infografikákon a Kádár-kori ügynökhálózat

Hány ügynöke volt a Kádár-korszak állambiztonságának? Hol találkoztak a tartótisztjeikkel? Mennyire gyakran próbáltak zsarolással beszervezni embereket? A többi között ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg a korszak kutatóinak segítségével.