A boldog falusi élet elbeszélője, aki túlélte a holokausztot

Elmondom neked… Fisch Sarolta holokauszttúlélő emlékei. Lejegyzi Eszenyi Irén

„Nem volt népi író, aki a magyar falusi életet Fisch Saroltánál pontosabban ábrázolná” – írja Spiró György a könyv előszavában. Az 1924-ben született Fisch Sarolta ugyanis nemcsak a vészkorszak borzalmait mesélte el, hanem a megelőző éveket is, a boldog gyerekkort, amit Berekböszörményben töltött. Édesanyja egyedül nevelte őt és testvéreit, mert az apja belehalt az első világháborúban szerzett sérüléseibe.

Sarolta éles eszű, pontos visszaemlékező, aki a falusi élet mindennapjait, emberi viszonyait évtizedekkel később is precízen fel tudta idézni. Ahogyan az ezt követő borzalmakat is, életüket a nagyváradi gettóban, ahová először hurcolták őket. Majd a háromnapos vonatutat Auschwitzba, a családja nagy részének elvesztését, saját megmenekülését és a nyolc hónapos kényszermunkát egy gyárban, ahol a foglyok gránátokat, szárnyas bombákat voltak kénytelenek készíteni. Amikor közeledett a front, Lipcsébe vitték őket, majd 1945 áprilisában az amerikai csapatokhoz kerültek.

Fisch Sarolta visszaemlékezése a Magvető Tények és Tanúk sorozatában jelent meg, akárcsak korábban egy másik fiatalon elhurcolt magyar nő, Galló Olga emlékiratai. Mindketten titokban készítettek feljegyzéseket, de Gallóéval ellentétben Fisch Sarolta jegyzetei elvesztek, így sosem adhatták ki őket. Az Elmondom neked… megszületése egyik lányának, Eszenyi Irénnek köszönhető. Őt kérte meg 90 éves korában, hogy jegyezze le az emlékeit. Lakóhelyén, Szolnokon beszélgettek 2014-ben két hónapon át. Eszenyi a délelőttönként készült magnófelvételeket délutánonként legépelte, így készültek a könyv alapjául szolgáló jegyzetek. „Fisch Sarolta betegen jött haza 1945-ben, huszonegy évesen: hosszú élete végéig nyelőcsőszűkületben szenvedett. Ezt kapta rabszolgamunkája díjaként a Kassel melletti Hessisch-Lichtenauban a Dynamit-Nobel lőszergyártól. Az elkészült könyv egy másfajta Nobel-díjat érdemelne” – írja az előszóban Spiró, amihez Eszenyi Irén hozzáteszi: édesanyja hosszú, teljes életet élt, 96 évesen halt meg 2020-ban, négy gyereke, tizennégy unokája, és tizennégy dédunokája született. Sírjába saját kérésére bekerült az a kődarab, amit az egykori barakkjuk helyéről hozott el Auschwitzból.

Matalin Dóra

Magvető

Ughy Szabina: Igazi arcunk

„Harmincon túl az arc elszabadul” – Székely Magda Az arc című versének idézete vezeti fel – Aldous Huxley Szép új világából és József Attila Thomas Mann üdvözléséből vett mottók mellett – Ughy Szabina új novelláskötetét. Nők elfeledett történetei, láthatatlan tragédiái követik egymást, van köztük fiatal családanya, negyvenes éveiben járó, egyedülálló nagynéni, hatvanas asszony, özvegy nagymama, testvér, egykori osztálytárs, megcsalt feleség, és olyanok is, akiket nem egyszerű viszonyrendszerbe helyezni. Sokfélék ugyan, de mindegyikben fontos szerepet játszik az identitás, a kapcsolattartás és a kapcsolódásra vágyás. Megjelennek időnként évtizedekre visszanyúló életutak, modern jelenségek, online ismerkedések, influencerek, az AI mint társ és mint modern kori varázslat.

Ughy Szabina: Igazi arcunk

Prae Könyvkiadó

Az egyik történet a vidéki faluból felvonatozó palackgyűjtő család életét láttatja a legkisebb gyerek szemszögéből, egy másikban vérplazmaadással önmagát felemésztő család kilátástalan helyzete elevenedik meg. A kötet többrészes, Jelenés című novellája egy vidéki csoda kiábrándító valóságát mutatja be. Pusztakúton a néma Ágnesből szentet csinál a szerencsejáték-függő testvére, Makita és az opportunista helyi polgármester; sorozatos hazugságaikkal idővel másokat is magukkal sodornak. A tematikailag eltérő, külön alfejezetbe sorolt, Istenek karácsonya című zárónovellában pedig Zeusz és Afrodité menti meg az ünnepet Budapesten, miután elhatározzák, hogy azt ajándékozzák az embereknek, amire valóban szükségük van. A Szabó Imola Julianna tervezte borító tökéletesen kifejezi és remekül visszaadja a kötet hangulatát. Az Igazi arcunk ugyanis leginkább a magányosság arcait festi le, ami mindenkit utolérhet. A szerkesztő és irodalomterapeuta szerző többnyire hétköznapi élethelyzeteket ábrázol, amelyek akár a sajátunk, anyánké, a szomszédé vagy távoli rokoné is lehetnek. Bevallása szerint a tematika és a novella is közel áll hozzá, kivétel nélkül érzékenyen és empatikusan ábrázolja a szereplőit, miközben az elidegenedés, az öregedés, a gyengeségek és a nők társadalmi szerepének kérdését is feszegeti.

Tárnoki Ágnes

Park Kiadó

Képernyő / Screen

Alig néhány évtized alatt a képernyő életünk meghatározó felületévé vált. Híreket olvasunk, dolgozunk és szórakozunk előtte; a világról szerzett tapasztalatainkat pedig egyre inkább az általa közvetített képek alakítják. A veszprémi kiállítás a magyar médiaművészet fontos alkotásain keresztül vizsgálja ennek szerepét, történetét – és a valósághoz fűződő viszonyunkat. A tárlat felidézi a képközvetítésnek a laterna magicától a mozin és a televízión, majd a digitális kijelzőkön át a lapos monitorokig húzódó ívét.

MŰVÉSZETEK HÁZA VESZPRÉM

Az 1970-es évektől napjainkig született alkotások a médium művészeti lehetőségeit és kulturális hatásait tárják fel. A tárlaton többek közt olyan alkotók munkái láthatók, mint Bódy Gábor, Maurer Dóra, Sugár János, Ősz Gábor, Waliczky Tamás vagy Halász Károly. Az utóbbi 1975-ös, Privát adás 2 című, a kiállítás plakátjául is választott ironikus munkája például a televíziózás korai korszakát idézi fel. A virtuális-digitális térben ma bárki készíthet és oszthat meg képeket, miközben az információk közt egyre nehezebb eligazodni. A képernyőn megjelenő valóságot a kiválasztott nézőpontok alakítják, az igaz és a hamis könnyen összemosódik – vagy elavult distinkcióvá válik. Erre a dilemmára irányította a figyelmet Peternák Miklós művészettörténész, a C3 Alapítvány igazgatója is, aki a megnyitón képernyőn keresztül, előre rögzített felvételen szólt a közönséghez. A Metropolitan Egyetem közreműködésével megvalósult tárlat a Francia Kulturális Minisztériumtól megkapta a Fotográfia Bicentenáriuma minősítést, így a Bicentenárium 2027. szeptember 30-áig tartó hivatalos programsorozatához is kapcsolódik. A kiállítás kurátora Szabó Dezső fotográfus.

Nagy Mercédesz

Veszprémi Dubniczay-palota, 2027. január 17-éig