5000 km-es lyukat ütött az égen az Artemis II űrhajója

Számos halasztás és technikai probléma után 2026. április 1-jén elindult a NASA Artemis II küldetése, amely során megdöntötték az Apollo 13 1970-ben beállított rekordját: minden eddiginél messzebb került a Földtől az ember.

A hatalmas, többfokozatú rakéta indítását milliók nézhették élőben szerte a világban, és ez is jól szemléltet egy fontos különbséget a fél évszázaddal ezelőtti Apollo-programhoz képest: ma már bárki, szinte bárhol követhet egy ilyen eseményt akár a mobilján is, köszönhetően a modern technológiának.

Az Artemis II-höz hasonló, óriási rakétaindítások során keletkező égéstermékek ugyanakkor maguk is hatással vannak azokra az eszközökre, amelyek a Föld felső légkörén keresztül kommunikálnak – ilyen például a GPS is.

Egy tajvani kutatócsoport megállapításai szerint az ilyen indítások képesek nagy lyukat ütni az ionoszférába, csökkentve az elektronok sűrűségét ennek az energetikailag egyébként töltött légköri rétegben, ezzel rövid zavarokat okozva a földi GPS-vevők működésében.

Feladta az álláshirdetést a NASA, a nyertesek a Holdon fognak élni

A NASA már keresi azokat az űrhajósokat, akik a jövőben a Holdon élhetnek és dolgozhatnak.

Az Artemis II indítása három „vándorló ionoszférikus zavart” indított, amelyek elég nagyok voltak ahhoz, hogy a GPS-ek többméteres eltéréseket mutassanak – összegez a Gizmodo.

Charles Lin, a Nemzeti Cseng Kung Egyetem földtudományi professzora, a tanulmány társszerzője elmondta: az elektronrétegekben keletkező ideiglenes rések nem pusztán tudományos érdekességek, mivel élet-halál kérdés is lehet a következményük.

„Egy néhány méteres helymeghatározási hiba is elég ahhoz, hogy egy önvezető autó sávot váltson” – hangsúlyozza a szakember, aki kollégáival összegyűjtötte az Egyesült Államok területén lévő több mint 3500 földi állomás adatait. Ezek a GPS, a GLONASS és a Galileo műholdakból származó jeleket veszik.

Ezeket a jeleket a szeizmológusok korábban már használták a földrengéseket megelőző geológiai aktivitás és a nagy földmozgások által kiváltott ionoszférikus zavarok megfigyelésére.

Hasonló módszereket vetettek be a kutatók ebben az esetben is, csak most arra voltak kíváncsiak, hogy az Artemis II indítása miként befolyásolta a műholdak és a földi állomások közötti jeleket.

Az egyik legérdekesebb pontja a megfigyelésnek az volt, hogy milyen hatásokkal járt a rakéta második fokozatának begyújtása – amely egyébként gyengébb az első fokozatnál. A 185 kilométeres magasságban kezdődő hajtómű-begyújtás egy körülbelül 5000 kilométeres, zavart elektronokból álló „csíkot” hagyott maga után.

Megállapításaikat az ESS Open Archive folyóiratban tették közzé a szakemberek.

Hasonló felfedezést tettek már a kutatók (épp Charles Lin és csapata), amikor 2017-ben a SpaceX Falcon 9-es rakétája egy 900 kilométeres „lyukat” ütött az ionoszférába.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.